2015. október 13. 13:48 - CAFe

A Radiohead multiinstrumentalista zsenije Budapesten

Az elmúlt másfél évtized egyik legmeghatározóbb brit rockzenekarának tagjaként számtalan színpadon állt már, kiabálták a nevét tömegek és tinilányok ezreinek a falát díszíti a képe. Szombaton azonban egy merőben másik oldalát ismerheti meg a magyar közönség. A London Contemporary Orchestra szólistával kísérve saját szimfonikus szerzeményeit adja elő a Müpában. 

Jonny Greenwood, a Radiohead legfiatalabb tagja bátyját, a basszusgitáros Colint követve került a bandába, alig 14 évesen. A báty nem tiltakozott, egyfelől mert a kistesó már ekkor is kiválóan gitározott, másrészről így könnyű szívvel meg tudta ígérni az édesanyjuknak, hogy vigyázni fog az öcsire. Ami mellékesen nem volt egy bonyolult dolog, hiszen Colin szerint Jonny már akkor is 'rendes gyerek' volt.

greenwood_yorke.jpgA Radiohead két kreatív elméje: Greenwood és Yorke

Hamarosan nemcsak a zenekar szólógitárosa lett (pedig a kezdetekkor harmonikásként tündökölt), de egyre több dalt hangszerelt  és komponált az együttesnek, többek közt a The Touristot vagy épp a Paranoid Android záró akkordjait. A Just gyakorlatilag Greenwood és Thom Yorke, az együttes énekesének "rivalizációjából" született, mikor azon versengtek, ki tud több akkordot egy egy dalba sűríteni. 

Greenwood agresszív gitárjátéka eltéveszthetetlen. Emiatt a kilencvenes években szinte állandóan kézfájdalmak gyötörték, így az orvosok tanácsára karrögzítőt kezdett hordani. Ez később kvázi a védjegyévé vált, szinte szertartássá nőtte ki magát a fehér rögzítő koncert előtti felrakása, akárcsak a bokszolóknak a bandázs felkötése a ringbe lépés előtt. Nemcsak a keze szenvedte ám meg a húrszaggató játékstílust; egy-egy koncert vagy stúdiózás során szinte leégette a bőrt az ujjairól. 

jonny_armbrace_1.jpg

Greenwood zene iránti szenvedélye másban is megnyilvánul. A megszokott Tele Plus és Starcasterek mellett még vagy tucatnyi hangszeren játszik. Az akusztikus és basszus gitárok mellett zenél brácsán, bendzsón, tanpurán, hárfán, zongorázik, dobol, de nem esik kétségbe, ha cseleszta, harangjáték vagy éppen egy lopótök kerül a keze ügyébe. Ezen kívül nagy rajongója és egyszemélyes kampánystábja a thereminhez hasonló hangzású francia elektronikus hangszernek, az ondes martenot-nak. Kedvenc zeneszerzői közé tartozik Ligeti György, Krzysztof Penderecki, Henri Dutilleux és Olivier Messiaen, akivel osztozik az ondes martenot iránti szenvedélyben. De gyakran hallgat Bartókot is, a vonósnégyeseit kifejezetten kedveli. Pendereckivel pedig közös albumot is adtak ki 2012-ben.  

A Radiohead slágerek és a szimfonikus darabok mellett 85 filmben működött közre zeneszerzőként – többek közt Paul Thomas Anderson Oscar-díjat is nyert klasszikusában, a Vérző olajban, amiért a Brit Filmakadémia díjára (BAFTA) és Grammyre is jelölték.  Andersonnal megmaradt a jó viszony, idén együtt forgatták a Junun című filmet, ami Jonny, az izraeli komponista Shye Ben Tzur és egy indiai muzsikusokból álló csapat közös munkáját dokumentálja egy 15. századi rádzsasztáni erődben.

junum.jpgGreenwood és a The Rajasthan Express 

A Harry Potter saga negyedik darabjában még színészként is feltűnik, mint a The Weird Sisters gitárosa, mellette pedig az egykori Pulp tagok, Jarvis Cocker és Steve Mackey és a Radiohead dobosa, Phil Selway is a filmbeli bandát erősítik. 

A klasszikus zene iránti rajongását a Radiohead dalaiba is törekszik beépíteni, amivel néha saját bevallása szerint is őrületbe kergeti zenésztársait, de igyekszik mértéket tartani, nehogy a szimfonikus zenekarokkal dolgozó rockbandák tipikus hibájába essen. Mégpedig, hogy a végeredmény már-már a nagyképűség határát súrolóan giccsesre sikeredik. 

jonny_ondes.jpg

Mindemellett ki gondolná erről a végtelenül szerény úriemberről, hogy otthon gyakran hallgat dub zenét, vegetáriánus, csirkéket nevel és minden alkalommal megviseli, ha rókák pusztítanak a csirkeólban. Szeret olvasni, független művészfilmeket nézni a Mubi nevű alkalmazáson (mert a Netflixhez nincs türelme), piros-zöld színtévesztő és egyedül csak a bátyja szólítja Jonathannak.  
Amellett hogy ő a zenekar egyetlen tagja, aki klasszikus zenei képzésben részesült, ő az egyetlen, akinek nincs felsőfokú végzettsége, tudniillik 3 hét után egyszerűen otthagyta a zene és pszichológia szakot, miután az EMI lemezszerződést kötött a Radioheaddel. Nem mellesleg 2011-ben a Rolling Stone minden idők 48. legjobb gitárosának választotta.

És McHammer is követi Twitteren.
jonny_twitter.PNGHát csoda, hogy mi is rajongunk érte? A poszt szerzője legalábbis. 

jonny_cute_1.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr857947752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.