A gravitáció nem vesz ki szabadnapot
A vertikális tánc úttörői Budapesten

Táncoltak már több ezer méteres magasságban lévő sziklafalakon lógva, hódítottak meg felhőkarcolókat, miközben tömegek követték minden mozdulatukat. A vertikális tánc úttörőiként ismert amerikai Bandaloop társulat októberben Budapestre látogat, és egy belvárosi irodaépület üvegfalain táncolva nyűgözi majd le a hazai közönséget. Thomas Cavanagh ügyvezető igazgatóval a budapesti terepszemle után beszélgettünk a köztéri művészet jelentőségéről, nézőpontváltásról és az anyósülésen levő félelemről.

17_10_20-21_bandaloop_dance_company_004_c_atossa_soltani.jpg

17_10_20-21_bandaloop_dance_company_003_c_atossa_soltani.jpg

Egész nap a városban sétáltatok, hogy megtaláljátok az októberi fellépés helyszínét. Mennyire inspiráltak a budapesti falak?
Általában sok időt töltünk a megfelelő helyszín kiválasztásával. Több budapesti épületbe beleszerettem, úgyhogy mindenképp szeretnék később visszajönni egy hosszabb darabbal is. Most egy fesztiválstílusú produkcióval készülünk - ez akkor jellemző, amikor ingyenes, a nagyközönségnek elérhető, bevonásra épülő előadást mutatunk be. Egy Kálvin téri irodaépületet választottunk, aminek az elsődleges oka, hogy szeretnénk bevonni a járókelőket és a véletlenül arra sétáló közönséget is, olyanokat is, akik egyébként nem ülnének be egy táncelőadásra. A metró felé menet, munkába vagy hazafelé igyekezve az emberek egyszer csak belefutnak az előadásba, és nem tudnak nem megállni, és végignézni a produkciót. A köztéri művészetet mindenki számára nyitottnak tartjuk, nem egy árunak, ami csak bizonyos rétegek számára elérhető. Az extrém látványt használjuk arra, hogy berúgjuk az ajtót, és bevonzzuk az embereket a koreográfia mélyebb rétegébe, ami már valóságos tánc, koreográfiával, intim mozdulatokkal, arckifejezésekkel.

Miért éppen Budapest?
Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy akkor most irány Magyarország, a hivatalos meghívás és a helyi fogadó közeg útmutatása nélkül nem működne a történet, hiszen ők segítenek abban, hogy hol találjuk meg a helyünket a városban. A legtöbb európai produkciónk északi országokban volt: sokszor léptünk fel Norvégiában, tavaly Helsinkiben jártunk. Volt már előadásunk Lengyelországban, de Kelet-Európában még van mit felfedeznünk.


Mi a különbség a közönség reakciójában a különböző országokban?
A reakciók egy része egyetemes, és független attól, hogy Reykjavíkban, Budapesten vagy Oaklandben lépünk fel. Van egy közös nyelv, ami a közönség szívéhez szól, a szabadságot és a „minden lehetséges” érzést szabadítja fel a nézőkben, ez a fiatalokat különösen megszólíthatja. Ha félreteszed az első reakciókat, akkor jutsz el odáig, ami valóban érdekli az embereket. Vannak olyan idős emberek a közönségünkben, akik soha nem mennének el megnézni egy táncelőadást, de könnyekben törnek ki a mozdulatokat látva, és felteszik a kérdést, hogy „tényleg ez a tánc? Fogalmam sem volt.”


Ehhez a réteghez hozzájárul az is, hogy a táncosok próbálnak kialakítani egy kapcsolatot a közönséggel.
Sok munkánk felhőkarcolókon történik, ahol lenyűgöző a koreográfia, de nem tudsz kapcsolatot teremteni a közönséggel. Viszont azokon a közepes méretű falakon, amit itt is találtunk, hallod és látod a közönséget, ezért jobban is reagálhatsz rájuk. A táncosok nagyon szeretik ezt a fajta közelséget, érezhetik a közönséget, a mozdulat is változik attól függően, hogy mennyire van tele a tér. Még, ha el is kezd szakadni az eső, akkor is mindenki ott marad, hirtelen kinyílnak az esernyők. Mindenki azt találgatja, hogy így is megjelennek-e a táncosok... és akkor kilépnek, a kissé vizes falon folytatják a táncot, miközben érződik a közönségben levő feszültség és aggódás.


A tánc újragondolása és a nézőpontok megváltoztatása – ezek a célkitűzések találhatóak a honlapotokon. Mi a perspektívaváltás legfontosabb eleme?
Függetlenül attól, hogy mennyire vagy szerves része egy kultúrának, városi vagy természetes közegnek, a környezetedben elszigeteltséget alakítasz ki az ismétlődő elemekből. Ha ezt megtöröd élő, köztéri művészettel egy hídon, egy irodaépületen vagy egy sziklán, akkor átszakítod valakinek a komfortzónáját. Amiről munkából hazafelé menet korábban azt gondolta, hogy csak egy irodaház, átváltozik egy gyönyörű művészeti térré. A koncepciónk a dolgok normális folyásának megzavarása.

Létezik ideális helyszín, vagy a változatosság motivál titeket?
Világszinten végtelen a lehetőségek tárháza. A munkánk helyszínspecifikus, és minden terepre külön adaptáljuk az előadásainkat. Nehéz lenne megmondani, létezik-e jobb vagy rosszabb környezet az előadásainknak. Próbálunk inkább arra koncentrálni, hogy hol, milyen közösségekben van ránk, a mi szemléletünkre szükség: a látványos nagyvárosi projektjeink mellett gazdaságilag hátrányos területeket, a társadalmi kapcsolatok terén nehéz helyzetben lévőket is szeretnénk elérni.


Mennyire van aktív szerepe a félelemnek a munkáitokban?
A gravitáció nem vesz ki szabadnapot. Mi pedig nem vagyunk rettenthetetlenek. Azt a hasonlatot szoktuk használni, hogy a félelem az anyósülésen utazik: nem szeretnénk, hogy átvegye az irányítást, de szeretnénk felismerni, hogy itt van velünk. Nem egy olyan tánccsapat vagyunk, aki alkalmanként felbérel alpintechnikai szakembereket, akik reptetik a társulat tagjait – szoros együttműködésben dolgozunk a minket biztosító csapattal. A ‘90-es években az első csapat mászókból és táncosokból jött össze, akik egy új médiumot kerestek. A művészeti vezető, Amelia Rudolph fejéből pattant ki az ötlet. Az volt a víziója, hogy ötvözzük a mászás technikáit és a tánc szépségét. A félelem és a saját félelmekkel való megküzdés szerves része volt a társulat növekedésének és fejlődésének. A vakmerő emberek nem sokáig maradnak a társulatunk tagjai. Ahogy elkezdtünk új embereket bevonni, megtanítottuk nekik a módszert, hogyan tiszteljék a félelmüket, és használják ki a tapasztalataikat. Ők sem félnek kevésbé, mint bárki más, de feltétel nélkül megbíznak a folyamatban, az őket biztosító emberekben és egymásban. Mindenki máshogy reagál. Van, aki fél egy felhőkarcoló 23. emeleti ablakából kilépni, de egy 700 méter magas sziklán a Yosemite Nemzeti Parkban teljesen kényelmesen érzi magát...


Szerző: Szakszon Réka

Fotók: Atossa Soltani

A bejegyzés trackback címe:

http://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr3212826056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti fesztiválja, megújult formában és arculattal készül arra, hogy számos kihagyhatatlan programot kínáljon október 6. és 22. között.

Friss topikok

  • pingwin: jó kis interjú volt, bár az énekes kicsit unottnak tűnt innen, viszont az usa-ban megalapíthatták ... (2014.10.17. 09:55) Felfedjük a horrormágus titkait

Címkék

1914 (1) A38 (2) A38 Hajó (1) Adrian Stout (1) Alföldi Róbert (1) Amadinda (2) Amdinda (1) Andrej Petrovic (1) ARD Nemzetközi Csellóverseny (1) Artus Társulat (1) Art Market Budapest (1) Arvo Pärt (1) Arvo Pärt. (1) Átrium Film-Színház (2) Az orr (2) Az Ötödik Évszak (3) a capella (1) A hal nem hal bele (1) A tavasz évredése (1) Balassa Sándor (1) Bali (1) balkán (1) Ballet mecanique (1) Bálna Budapest (2) Bárdos Deák Ágnes (1) BÁRKIBÁRMIKOR (1) Barta Dóra (1) Bartók Béla (3) Beck Zoltán (2) Bécs (1) Bella Máté (1) Benjamine Clementine (1) Benjamin Clementine (1) Billy Martin (1) Black Box Comapny (2) blues (1) BMC (1) Body of Song (1) Bogányi Bence (1) Bogányi Gergely (1) Bogányi Tibor (2) Both Miklós (1) Bozsik Yvette (1) Brassaï (1) Budafoki Dohnányi Zenekar (2) Budapest Jazz Club (1) Burberry (1) CAFe (22) CAFe2017 (7) CAFe 2014 (16) CAFe 2015 (7) CAFe 2016 (8) CAFe Budapest (23) CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál (29) CAFe Sátor (10) Capa Központ (1) Centrál Színház (1) Cirque Le Roux (4) crossover (1) cselló (1) cseppkánon (1) Cserna Szabó András (1) Curis Fowlkes (1) Dada Cabaret (1) DakhaBrakha (1) Daniele Finzi Pasca (2) Darvasi László (1) Delalamm (1) Django Lassi (1) dob (2) drMáriás (1) elefánt (1) Eötvös Péter (1) Ernelláék Farkaséknál (1) eső (1) Észt Filharmónia Kamarkórusa (1) Észt Filharmónia Kórusa (1) Fanfare Ciocarlia (1) fekete-fehér fimek (1) Ferenc Ferdinánd (1) Fernand Leger (1) Fesztivál Színház (1) film (1) filmzenék (1) Fonó Budai Zeneház (1) fotók (2) francia sanzon (1) gamelan (1) Garaczi László (1) Gavrilo Prinčip (1) George Antheil (1) Gilbert Varga (2) Goda Gábor (1) Gogol (1) Gotthard Mike Trio (1) Grecsó Krisztián (1) Grencsó Kolletív Kemping (2) győzelem (1) hajó (1) Hauschka (2) Háy János (2) hegedű (1) Hiromi (1) horrormágus (1) I. világháború (1) Icaro (1) india (1) Indonézia (1) InFusion Trio (1) interjú (1) Irodalmi vándorcirkusz (2) irodalmi vándorcirkusz (1) Ivana Müller (1) japán (1) jazz (6) Jazzation (3) Jojo Mayer (2) Jonny Greenwood (4) Juhász Gábor (1) Juicy Lucy (1) Ju Percussion (2) Ju Percussion Group (2) Jyotsna Srikanth (2) Kammeroper (1) Karafiáth Orsolya (1) karnatikus zene (1) Kecskeméti City Balett (1) Kék Ló (1) Kelem Kvartett (2) Kemény István (1) Keresztury Tibor (1) kiállítás (2) Kisüzem (1) koncert (2) könnyűzene (2) kortárs (4) Krysztof Penedercki (1) Kukorelly Endre (1) Lady Sarashina (1) lajkó Félix (1) Lajkó Félix (1) Lamm Dávid (1) László Attila (1) Laurie Anderson (3) lehallgatási botrány (1) Litván Kamarazenekar (1) Lounge Lizards (1) Ludwig Goes Pop (2) Ludwig Múzeum (2) Magyar Festészet Napja (1) Magyar Nemzeti Balett (1) Magyar Nemzeti Táncegyüttes (2) Makrohang (1) marimba (1) Márkos Albert (1) Márkus Tibor (1) Marlowe (1) Martyn Jaques (1) Matei Visniec (1) Max Richter (1) Medeski Martin & Wood (1) médiaművész (1) Mika Tivadar Mulató (1) Mike Pickering (1) morningdeer (1) Münchener Kammerorchester (1) Müpa (7) Művészet (1) Művészetek Palotája (8) Nádasdy Ádám (1) Négy évszak (1) Németh Gábor (1) Nemzeti Filharmonikusok (3) Neue Oper Wien (2) New York Gypsy All Stars (2) Nicholas Payton (1) Nils Petter Molvaer (1) Nina Hagen (2) ondes martenot (1) opera (2) Oresztész (1) Pannon Filharmónikusok (1) Párizs Éjjel (4) Parti Nagy Lajos (1) patológus (1) performer (1) Pinceszínház (1) Pink Martini (2) Plaid (1) premier (1) Rácskert (1) Radiohead (2) Radnóti Színház (1) ragtime funk (1) Rájátszás (1) Random Trip (1) Ránki család (1) Ránki Dezső (2) Recirquel (6) rézfúvós (1) Robert Wilson (1) Rujsz Edit (1) Samuli Kosminen (1) Santa Diver (1) sarong (1) sátor (1) Shakespeare (1) Silence Fiction TRI-P (1) Slixs (2) Solar Myth (1) Söndörgő (2) Sosztakovics (3) soul (1) Steven Bernstein (1) szarajevói merénylet (1) Szergej Krilov (2) színház (5) Szőke Nikoletta Quartet (1) tajvan (1) Tallinni Kamarazenekar (2) tánc (3) temetés (1) The Elephant in the Room (2) The Language of the Future (1) The Soft Moon (2) The Tiger Lillies (5) titok (1) Tõnu Kaljuste (2) Tóth Krisztina (1) Tóth Viktor (1) Trafó (2) Tycho (1) újcirkusz (2) Uránia (1) ütőegyüttes (1) Várallyai Petra trio (1) Várdai István (1) Vázsonyi János (1) verseny (1) videó (1) Vígszínház (1) Víg Mihály (1) világzene (2) Vivaldi (1) Wicked Knee (3) Winterreise (1) Yasmina Reza (1) zene (1) zongora (2) zseni (1) Címkefelhő