“El akarok jutni a szív legmélyére”
Interjú Tan Dun Oscar-díjas zeneszerzővel

Tan Dun a világ egyik legnagyszerűbb zeneszerzője és karmestere. Ezt nem csak a Tigris és Sárkány című filmért kapott Grammy- és Oscar-díjak jelzik, és még csak nem is az, hogy ő írhatta a 2008-as Pekingi Olimpia zenéjét. Hanem az, ahogyan bátran, fenntartások nélkül nyúl az élet különböző elemeihez, részeihez azért, hogy aztán a zenében azok együtteséből kihozzon valami egészen újat és merészet. Elég csak például a 2009-es Youtube-szimfóniára, az Eroica-ra gondolni, ahol autófelnik szolgáltak ütős hangszerekként, s észrevétlenül simultak bele a kompozícióba. A CAFe Budapestet nyitó kínai-amerikai karmester számára nagyon fontosak a hagyományok, különösen szülőhazája, Hunan tartomány hagyományai, s minden erejével azon van, hogy ezeket a tradíciókat valahogyan megőrizze a zene segítségével.

17_10_06_tan_dun.jpg

 

Mikor jött rá arra, hogy profi zenész lesz?
Három vagy négy éves korom óta rendkívüli módon érdekelt a zene. Ráadásul elég vad, zabolátlan kölyök voltam. A többi gyerekkel minden időnket a ház körül töltöttük és mindent megszereztünk, amiről azt gondoltuk, hogy hangszerként is használhatjuk – lehetett az egy wok kidobott fedője, vagy bármilyen edény. Mindent hangszernek tekintettünk. Szereztünk bambuszpálcikákat és papírt is, ezekből alkottuk meg a hangszereinket. Aztán mentünk a temetési szertartásokon zenélő csapatok után és énekeltünk, zajongtunk az eszközeinkkel. Nem nagyon volt különbség aközött, hogy nézünk egy előadást, vagy részt is veszünk benne; általában egyébként a hallgatóság is csatlakozott hozzánk és játszott a hangszereinken vagy táncolt velünk. A Hunan-kultúra, gyerekkorom kultúrája más, mint a kínai Sárga-folyó menti kultúra általában. Hunan a taoista vallásra és filozófiára épült. A Sárga-folyó mentén általában konfuciánus népek éltek. A sámánok világa és a Hunan organikus zenei világa volt az, amiben felnőttem. Gyerekként sámán szerettem volna lenni, mert azt hittem, hogy a sámánok képesek megjeleníteni a korábbi és következő életeinket. Egészen mozifilmszerű mozgásokat mutattak be a szertartásaik során – holott a vidéki Hunanban senki sem látott korábban mozifilmeket. Nem volt semmilyen elektronika, vagy modern média, mégis nagyon lebilincselő előadásokat láttam. A sámán mindent ki tudott fejezni, amit csak akart és mindenféle érzéstől – legyen az jó, vagy rossz – képes volt megfosztani az embert. Képes volt spirituálisan elragadni magával minket a jövőbe vagy a múltba. Nagyon csábító volt számomra ez a világ és a benne rejlő lehetőségek. Én is szerettem volna ilyen hatalommal bírni. Ez egyébként nem sokkal azelőtt volt, hogy rájöttem volna: zeneszerzőként több előnnyel bír az ember, mintha sámán lenne, hiszen zeneszerzőként a jelenemet, a jövőm vagy a múltam vízióit hangokká, színekké tudom alakítani és így hallhatóvá-érzékelhetővé válnak a közönség számára.

Mely műfajok állnak önhöz a legközelebb? Operák, szimfóniák, a jazz, vagy esetleg a filmzenék?
Engem minden érdekel. De tényleg. Viszont szeretném még jobban megérteni ennek az egésznek a mechanikáját, technológiáját. Szembe kell néznünk ugyanis a technológia kihívásaival. Ezért is izgat mostanában annyira a multimédia és az új média minden formája. A technológia nem csak azt a célt szolgálja, hogy új dolgokat alkossunk, hanem segít a hagyományainkban is mélyebbre ásnunk. Nem szabad művészként helytelenül, rossz célokra használni a technológiát, miközben nem lehetünk a rabjai sem. Ha képesek vagyunk egyszerű, spirituális meggyőződéssel használni, akkor a technológia egészen varázslatos is lehet. Máskülönben nem számít, hogy mennyire összetett a végtermék, ha nem hagysz szabadságot az előadóknak és a karmestereknek, akkor végső soron ez a sok-sok bonyolult összetevő nem jelent majd semmit és nem tanulunk az egészből semmit. Azt remélem, hogy ha megfelelően tudom kombinálni a technológiai megoldásokat és a hagyományokat, akkor a technológia nagyon is emberi lehet és segíthet a hagyományok újjászületésében.

A most bemutatásra kerülő darabja a Hunan tartományban élő nők egykori titkos nyelvét, a Nu Shu-t (nüshu) veszi alapul. Hogyan találkozott ezzel a nyelvvel és miért ilyen fontos önnek?
Miután karmesterként már évek óta foglalkoztatott a szűkebb hazám, Hunan és annak kulturális gyökerei, elhatároztam, hogy szeretném valahogyan megragadni ennek az évszázados, már kihalófélben lévő titkos nyelvnek és hagyománynak az erejét. A Nu Shu-t nők hozták létre és kizárólag ők használták, ez volt az egyetlen esélyük a tanulásra – amelytől egyébként tiltották őket. Elhatároztam, hogy megpróbálom megőrizni a magam módján ezt a nyelvet és alkotok egy saját hangzást ezeknek az anyáknak, lányoknak és nővéreknek – emlékül. A tizenhárom zenei rész középpontjában egy-egy kisfilm áll, amelyeket a helyszínen vettünk fel, és midegyik a falvakban élő nők – anyák, lányok, lánytestvérek – szívfacsaró történeteit mutatja be a dallamokon-szövegeken keresztül, egyfajta történelmi kontextust is megmutatva. A Nu Shu: The Secret Songs of Women egyszerre ötvözi az antropológia, zenetörténet, történelem és filozófia területét. A feszült politikai időkben – kiváltképp, amilyen a Kulturális Forradalom volt – kifejezetten erős szándék volt arra, hogy viszaszorítsák a Nu Shu nyelvet és annak kultúráját. 2012-ben több felderítő expedíción vettünk részt, a kutatócsapatommal több mint 200 órányi audiovizális anyagot rögzítettünk, amelyek már alkalmasak arra, hogy megőrizzék a jövő számára is ezt a kihalás szélére sodródott 13. századi nyelvet.

17_10_06_tan_dun_003.jpg

Korábban azt mondta, hogy Bartókot a példaképének tartja – ezért aztán nem is meglepő, hogy felcsendül majd egy Bartók-mű is pénteken. Mire gondolt, amikor azt mondta, hogy példakép? Emberileg, zeneileg?
A pályám kezdetén próbáltam olyan lenni, mint Bartók és igyekeztem mindent leírni, amit hallottam, hogy aztán később lássam azt, hogy milyen zene tud előbújni belőle. Ugyanakkor én nem régész vagyok, hanem művész. Bartókkal közös bennünk, hogy valamiképp a jövő hangzásvilágát kutattuk-kutatjuk. A hárfaművemhez, a Nu Shu-hoz gyűjtött teljes audiovizuális anyag átadható különböző múzeumoknak, hogy bemutathassák a korai feminista mozgalmakat és azok történelmi hatásait és örökségét a házasság, a család, vagy éppen az erkölcsi értékek terén. Ám azt is gondolom, hogy ha ilyen formán rendszerezzük és áttekintjük a múltat, abból merítve képesekké válunk új hangzásvilágok megalkotására is. Más szavakkal megfogalmazva: egy láthatatlan hidat kerestem, amely egyenesen oda vezet, ami mélyen bennünk lakik. A szívünkhöz. Hosszú évekkel ezelőtt elhagytam a szülőhazámat, de tudom, hogy annak a földnek és azoknak az ott töltött éveknek köszönhetek mindent. Most ezt próbálom visszaadni és meghálálni. Mi mást is adhatnék, mint a zenét? Talán meg kellene próbálnom elvinni oda egy szimfonikus zenekart, ahogyan Bartók is tette annak idején. Azt is mondta, hogy a zene mindig mindenhol zajlik körülöttünk. Zenét hall az esőcseppekben, a fák suhogásában, autók zajában. Van azonban olyan helyzet az életben, amikor a csend az úr? Az, hogy hogyan keletkeznek a hangok és hogyan tűnnek el, mind-mind fizika kérdése. De tudni kell azt, hogy a hangok láthatatlanul és hallhatatlanul visszhangoznak. Örökké. Ez talán nagyon taoista megközelítés, de én ebben hiszek. Az én zeném egy örökös keresés, amely azt az egyetlen hallhatatlan hangot és annak határtalan birodalmát kutatja, és azt, hogy az hogyan képes felkorbácsolni, vagy éppen megnyugtatni az érzékeinket.

Szerző: Hankó Viktor

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr4312927615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti fesztiválja, megújult formában és arculattal készül arra, hogy számos kihagyhatatlan programot kínáljon október 6. és 22. között.

Friss topikok

  • pingwin: jó kis interjú volt, bár az énekes kicsit unottnak tűnt innen, viszont az usa-ban megalapíthatták ... (2014.10.17. 09:55) Felfedjük a horrormágus titkait

Címkék

1914 (1) A38 (2) A38 Hajó (1) Adrian Stout (1) Alföldi Róbert (1) Amadinda (2) Amdinda (1) Andrej Petrovic (1) ARD Nemzetközi Csellóverseny (1) Artus Társulat (1) Art Market Budapest (1) Arvo Pärt (1) Arvo Pärt. (1) Átrium Film-Színház (2) Az orr (2) Az Ötödik Évszak (3) a capella (1) A hal nem hal bele (1) A tavasz évredése (1) Balassa Sándor (1) Bali (1) balkán (1) Ballet mecanique (1) Bálna Budapest (2) Bárdos Deák Ágnes (1) BÁRKIBÁRMIKOR (1) Barta Dóra (1) Bartók Béla (3) Beck Zoltán (2) Bécs (1) Bella Máté (1) Benjamine Clementine (1) Benjamin Clementine (1) Billy Martin (1) Black Box Comapny (2) blues (1) BMC (1) Body of Song (1) Bogányi Bence (1) Bogányi Gergely (1) Bogányi Tibor (2) Both Miklós (1) Bozsik Yvette (1) Brassaï (1) Budafoki Dohnányi Zenekar (2) Budapest Jazz Club (1) Burberry (1) CAFe (22) CAFe2017 (7) CAFe 2014 (16) CAFe 2015 (7) CAFe 2016 (8) CAFe Budapest (23) CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál (29) CAFe Sátor (10) Capa Központ (1) Centrál Színház (1) Cirque Le Roux (4) crossover (1) cselló (1) cseppkánon (1) Cserna Szabó András (1) Curis Fowlkes (1) Dada Cabaret (1) DakhaBrakha (1) Daniele Finzi Pasca (2) Darvasi László (1) Delalamm (1) Django Lassi (1) dob (2) drMáriás (1) elefánt (1) Eötvös Péter (1) Ernelláék Farkaséknál (1) eső (1) Észt Filharmónia Kamarkórusa (1) Észt Filharmónia Kórusa (1) Fanfare Ciocarlia (1) fekete-fehér fimek (1) Ferenc Ferdinánd (1) Fernand Leger (1) Fesztivál Színház (1) film (1) filmzenék (1) Fonó Budai Zeneház (1) fotók (2) francia sanzon (1) gamelan (1) Garaczi László (1) Gavrilo Prinčip (1) George Antheil (1) Gilbert Varga (2) Goda Gábor (1) Gogol (1) Gotthard Mike Trio (1) Grecsó Krisztián (1) Grencsó Kolletív Kemping (2) győzelem (1) hajó (1) Hauschka (2) Háy János (2) hegedű (1) Hiromi (1) horrormágus (1) I. világháború (1) Icaro (1) india (1) Indonézia (1) InFusion Trio (1) interjú (1) Irodalmi vándorcirkusz (2) irodalmi vándorcirkusz (1) Ivana Müller (1) japán (1) jazz (6) Jazzation (3) Jojo Mayer (2) Jonny Greenwood (4) Juhász Gábor (1) Juicy Lucy (1) Ju Percussion (2) Ju Percussion Group (2) Jyotsna Srikanth (2) Kammeroper (1) Karafiáth Orsolya (1) karnatikus zene (1) Kecskeméti City Balett (1) Kék Ló (1) Kelem Kvartett (2) Kemény István (1) Keresztury Tibor (1) kiállítás (2) Kisüzem (1) koncert (2) könnyűzene (2) kortárs (4) Krysztof Penedercki (1) Kukorelly Endre (1) Lady Sarashina (1) Lajkó Félix (1) lajkó Félix (1) Lamm Dávid (1) László Attila (1) Laurie Anderson (3) lehallgatási botrány (1) Litván Kamarazenekar (1) Lounge Lizards (1) Ludwig Goes Pop (2) Ludwig Múzeum (2) Magyar Festészet Napja (1) Magyar Nemzeti Balett (1) Magyar Nemzeti Táncegyüttes (2) Makrohang (1) marimba (1) Márkos Albert (1) Márkus Tibor (1) Marlowe (1) Martyn Jaques (1) Matei Visniec (1) Max Richter (1) Medeski Martin & Wood (1) médiaművész (1) Mika Tivadar Mulató (1) Mike Pickering (1) morningdeer (1) Münchener Kammerorchester (1) Müpa (7) Művészet (1) Művészetek Palotája (8) Nádasdy Ádám (1) Négy évszak (1) Németh Gábor (1) Nemzeti Filharmonikusok (3) Neue Oper Wien (2) New York Gypsy All Stars (2) Nicholas Payton (1) Nils Petter Molvaer (1) Nina Hagen (2) ondes martenot (1) opera (2) Oresztész (1) Pannon Filharmónikusok (1) Párizs Éjjel (4) Parti Nagy Lajos (1) patológus (1) performer (1) Pinceszínház (1) Pink Martini (2) Plaid (1) premier (1) Rácskert (1) Radiohead (2) Radnóti Színház (1) ragtime funk (1) Rájátszás (1) Random Trip (1) Ránki család (1) Ránki Dezső (2) Recirquel (6) rézfúvós (1) Robert Wilson (1) Rujsz Edit (1) Samuli Kosminen (1) Santa Diver (1) sarong (1) sátor (1) Shakespeare (1) Silence Fiction TRI-P (1) Slixs (2) Solar Myth (1) Söndörgő (2) Sosztakovics (3) soul (1) Steven Bernstein (1) szarajevói merénylet (1) Szergej Krilov (2) színház (5) Szőke Nikoletta Quartet (1) tajvan (1) Tallinni Kamarazenekar (2) tánc (3) temetés (1) The Elephant in the Room (2) The Language of the Future (1) The Soft Moon (2) The Tiger Lillies (5) titok (1) Tõnu Kaljuste (2) Tóth Krisztina (1) Tóth Viktor (1) Trafó (2) Tycho (1) újcirkusz (2) Uránia (1) ütőegyüttes (1) Várallyai Petra trio (1) Várdai István (1) Vázsonyi János (1) verseny (1) videó (1) Vígszínház (1) Víg Mihály (1) világzene (2) Vivaldi (1) Wicked Knee (3) Winterreise (1) Yasmina Reza (1) zene (1) zongora (2) zseni (1) Címkefelhő