2017. október 10. 19:08 - CAFe

Hallgass bele a Frenák Pál Társulat táncosainak iPodjába!

A táncosokról gyakorta él az a téves elképzelése az emberekben, hogy kizárólag komolyzenét – és hogy még inkább sztereotipikusak legyünk, azon belül is leginkább Csajkovszkijt – hallgatnak. Hiszen leginkább komolyzenére táncolnak, komolyzenére nyújtanak, komolyzenében léteznek.
Pedig amilyen színes a tánc világa, olyan változatos a táncosok zenei ízlése is. A CAFe Budapest idei tánckínálatában például találunk kortárs táncbemutatót, klasszikus- és kortárs balettet ötvöző darabot és modern balett előadást.

A Frenák Pál Társulat öt táncosa megosztotta velünk, ők mit hallgatnak legszívesebben.

ipod_esterhazy.jpg

Esterházy Fanni

A Jamiroquai Comic Girljét a Center Stage (magyarul Rivaldafényben címmel vetítették) című filmben hallottam először, igazi, mosolygós örök kedvenc. Akárcsak a Dream On az Aerosmith-től. Megunhatatlan és szerelem. A 
zene és Steven Tyler is. :) Ha egy plusz löket magabiztosság kell, akkor Gary Clark Jr.-tól a Numbot rakom be, ha viszont stresszmentesíteni akarok és nyugalomra vágyom, akkor Yanistól a Hypnotized szól. A Smooth Carlos Santanatól pedig egyszerűen olyan nosztalgikus hangulatba tesz.

halaszgabor_ipod.jpg

 

Halász Gábor

Nawang Khechogtől a Kindness the key – ez nekem a kezdet, a reggel, az új tiszta lap. Anno a Marseille Balletban mindig ezzel kezdtem a reggeli bemelegítést. Bugge Wesseltoft régi kedvenc, tucatnyi album van tőle, de talán a Yellow is the colour a kedvenc számom, azonnal az ember fülébe lopja magát. Tech N9ne számomra a ma élő leginspirálóbb zenész, akinek a dalaival az amerikai kultúrától távol élő rajongó is azonosulni tud. Az aktuális érzelmi vonalakat megmozgató dalom a Molly Lil Dickytől. Ő is kissé különcnek számit a saját műfajában. 

varnagy-kristof-original-76878.jpgVárnagy Kristóf

Nincsenek különösebb történeteim a zenékhez. Nem vagyok egy nagy „élménygyűjtő", nem jellemző, hogy nosztalgiáznék, kevés emlékhez kötődöm és azok nem zenéhez fűződnek. Szeretem élvezni a jó zenét, ugyanakkor keresem az újat is, igyekszem kihívások elé állítani az ízlésemet. James Blake zenéhez való viszonya különösen inspirál, a Hero a Family of the Yeartől fülbemászó, a Freakin’ Disco meg egyszerűen vagány. Nina Simone nem szorul különösebb magyarázatra, egyértelmű, hogy miért szeretem: mindenért!!! A Totemset pedig aki tudja, tudja! ;)

ipod_maurer.jpgMaurer Milán

Svéd csajrockra a (Pale Honey) legjobb reggel felkelni és elindulni a próbaterembe. Az Electronicattől pedig már az utcán megjön a Tricks and tracks életérzés. Egy jó kis szombat estét általában Kanye Westtel indítunk, de két üveg bor és előkerül a La Baletta Pressertől. :D Ha pedig nagyon magam alatt lennék, és kell egy kis bátorítás a továbbiakhoz, akkor jön a Dream On. Ich vermisse Deutschland sehr – na ilyenkor jön a Major Tom.

szabolevi_ipod2.jpg

Szabó Levente

Hosszú napok végén, amikor még otthon is van energiám és jól érzem magam, akkor a koreai hiphop és r’n’b énekes Zion T. zenéjét teszem be. Értelmetlen boldogságrohamokhoz Son Lux Easy-je a tökéletes aláfestés, inspirálódni Einauditól a Run szól, pihenni pedig az Elege al Che. A Blues Saraceno The River számát meg azért szeretem, mert amilyen egyszerű, olyan jó. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr7712945297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.