2017. szeptember 24. 11:55 - CAFe

Szólj hozzá!
2017. szeptember 24. 11:54 - CAFe

Találkozás az ismeretlennel

Interjú Valencia James táncos-koreográfussal és Alexander Berman kutatómérnökkel

A 2013-ban alapított AI_am – egy koreográfus, egy kutató és kreatív technológusok – nemzetközi együttműködése, mely azt vizsgálja, hogy válhat egy alkotótárssá a mesterséges intelligencia például egy kortárs táncelőadásban. Az AI am here október 10-én debütál a Trafóban a smART! sorozat és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál részeként. Az előadás kapcsán a projekt alapítóival – Valencia James táncos-koreográfussal és Alexander Berman kutatómérnökkel – beszélgettünk az AI_am céljairól, a mesterséges intelligencia kreatív felhasználási lehetőségeiről és a technológiai fejlődés kihívásairól.

 kepernyofoto_2017-09-23_7_43_16.png

Hogyan indult az AI_am? Hogyan született meg az ötlet, hogy a mesterséges intelligencia egy kortárs táncelőadás témája legyen?
VJ: Már az AI_am előtt is érdekelt, hogy a technológiai fejlődés és az úgynevezett diszruptív technológiák hogyan alakítják át az életünket, milyen társadalmi változást okoznak. Nagy hatással volt rám Marvin Minsky, a mesterséges intelligencia egyik legjelentősebb kutatója és a férjem, Bognár Botond, aki a Szilícium-völgyben dolgozik. Leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy miként hat a technológiai változás az előadóművészetekre, ezen belül pedig a kortárs táncra, egy olyan művészeti ágra, amelynek a központjában az emberi test áll. 2013-ban jelentkeztünk a Műhely Alapítvány Az ismeretlen kutatása című programjára, és elkezdtük kutatni ezt a témát. Röviddel ezután csatlakozott hozzánk Papp Gábor a XORXOR csoport kreatív technológusa, rajta keresztül pedig az alkotótársa, Hajdú Gáspár, és végül Alex is. A kutatásunk első kérdése az volt, hogyan lehetne a mesterséges intelligencia egy improvizatív táncduett része. Ez a munka lett később az AI_am alapja.
AB: A projekt kezdetekor szoftverfejlesztőként és digitális művészként dolgoztam. A mesterséges intelligencia már korábban is érdekelt, így nagyon örültem, hogy csatlakozhatok egy olyan kutatáshoz, ami kifejezetten ezzel a területtel foglalkozik. A szoftver, amit akkoriban használtuk még nem tekinthető mesterséges intelligenciának, de arra már képes volt, hogy reagáljon Valencia mozdulataira. 2014 elejére sikerült kifejlesztenem egy olyan prototípust, ami önállóan is képes volt az improvizációra egy előzetesen rögzített mozdulatsor alapján. Az eredményeinket a Swedish Art Council támogatásával több nemzetközi konferencián is bemutattuk: többek között MOCO szimpóziumon (International Conference on Movement and Computing), a TEDx Danubián, és az IJCAI (Internatioanl Joint Conference on Artificial Intelligence) konferencián, ami az egyik legjelentősebb esemény az MI területén.

dsc_9188_1.jpg

dsc_9324.jpg

Az októberben debütáló AI am here táncelőadás egy igazi nemzetközi csapatmunka, öt ország közreműködői vesznek részt az alkotófolyamatban. Mi alapján választottátok ki a csapat tagjait, és hogyan kell elképzelni a közös munkát?
VJ: Ez tényleg egyedülálló ebben a projektben. Fokozatosan és inkább organikusan alakult ki a csapat. A legtöbb résztvevő ajánlás alapján került velünk kapcsolatba, vagy korábbi munkák révén már ismertük őket. Nem volt egyszerű összehozni a csapatot, mivel a mesterséges intelligencia nem túl gyakori téma az előadóművészetekben. Olyan résztvevőkkel akartunk együtt dolgozni, akik nyitottak a kísérletezésre és nem idegenkednek a technológiai témáktól. A közös munka sem a szokványos módon zajlik, mivel nagyrészt egymástól távol dolgozunk, és csak online tudjuk tartani a kapcsolatot. Személyesen csak a nagyobb próbákon és az előadáson találkozunk.

Hogyan működik az előadásban szereplő virtuális táncos? Képes az avatár önálló mozdulatok létrehozására?
AB: A projekt kezdetekor egy olyan prototípust dolgoztunk ki, ami Kinect kamera segítségével rögzíti Valencia mozdulatait. Az avatár először csak utánozta a mozdulatokat, majd ahogy haladtunk a fejlesztéssel, egyre önállóbb lett, és végül már arra is képes volt, hogy az előzőleg rögzített mozgások alapján újakat hozzon létre. Maga a rendszer nem teljesen önálló, a működését inkább úgy jellemezném, mint egy algoritmus és egy felhasználó közti partnerkapcsolat. Idén áttértünk egy új technológiára, a Perception Neuron mozgásérzékelőre, ami nagy előrelépés a projektben. Ezt az eszközt Valencia közvetlenül a testén viseli tánc közben, ami így már egészen komplex mozgásokat is képes rögzíteni valós időben.

dsc_9225_1.jpg

dsc_9200-2_1.jpg

dsc_9200.jpg

Mi volt a projekt eddigi legérdekesebb eredménye?
AB: Az, hogy sikerült fejlesztenünk egy olyan rendszert, ami a rögzített mozdulatsorok alapján már önálló mozdulatokat is tud generálni A másik fontos momentum pedig az volt, amikor Valencia már a táncstúdióban használta a szoftvert a gyakorláshoz.
VJ: 2014-ben Alex kifejlesztett egy olyan prototípust, ami már képes volt önálló mozdulatsor létrehozására is. Az akkori avatár gyakorlatilag egy digitális pálcikaember volt, de olyan elképesztő mozdulatokat hozott létre, amit korábban el sem tudtam képzelni. Nagyon inspiráló volt, és egy ideig azzal kísérleteztem, hogy a koreográfusomként használtam. A jelenlegi táncstílusom részben az avatárral közös interakciónak is köszönhető.
A másik meglepő eredmény az volt, hogy az avatárral szinte ugyanúgy tudtam kapcsolatba kerülni, mint egy emberi táncossal. Az évek során az alkotópartneremmé vált, akivel kezdek empatikus lenni. Még nevet is adtam neki, Mercenek hívom.:)

Sokan tartanak a mesterséges intelligenciától. Mit gondoltok, reálisak ezek a félelmek?
VJ: Rajtunk múlik, hogy mire használjuk ezeket a technológiákat. Egy sokkal színesebb társadalmi és kulturális csoportnak kellene a technológia és a mesterséges intelligencia területén dolgoznia. Több nőre, több különböző kulturális háttérrel rendelkező szakemberre és több művészre lenne szükség. Az alkotás mindig az alkotó szellemiségét tükrözi, éppen ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy az általunk létrehozott technológiák ne reprodukálják a társadalmi ellentéteket és igazságtalanságokat, hanem pont ellenkezőleg, inkább fellépjenek ellenük.
AB: Én sokkal inkább tartom izgalmasnak az emberitől eltérő gondolkodásmódokat és a miénktől különböző intelligenciákat, mint félelmetesnek. Nehéz megjósolni a jövőt ezen a területen, de az a véleményem, hogy hatékonyabb, ha a mesterséges intelligencia fejlesztése nem az emberi viselkedést, pszichét és megjelenést veszi alapul, hanem olyan rendszereket hoz létre, ami nagyon más mint mi. Az emberi agy teljesítménye elképesztő, ugyanakkor a kapacitása limitált, nagyobb mennyiségű adatot már nem vagyunk képesek feldolgozni. Ezzel szemben a számítógépek gyakorlatilag hibamentesen dolgoznak nagyobb mennyiségű információval is. Ha megfelelően használjuk őket, ezek a gépek segíthetnek minket abban, hogy kiegészítsék, vagy akár meghaladják a képességeinket.

dsc_9214.jpg

dsc_9306-3.jpg

Mit gondoltok, megvalósulhat az a populáris kultúrából is ismert forgatókönyv, hogy a gépek saját öntudattal rendelkezzenek?
AB: Elméletileg igen. Ezek nagyon mély filozófiai kérdések, de én például azt gondolom, hogy az ember maga is egy gép, egy biológiai gép, ha tetszik, ami ugyanolyan fizikai törvényeket követ, mint a számítógép. Mi is rendelkezünk tudattal, így miért ne lehetne, hogy a gépek is tudatossá váljanak egy idő után. Persze nagyon nehéz bármi okosat is mondani a gépi öntudatról, amíg az emberi tudatról is viszonylag hiányosak az ismereteink.
VJ: Kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne, ha ez tényleg megvalósulna. Persze még bizonytalan, hogy mikor és milyen formában, de úgy gondolom, hogy a technológia fejlődésével előbb utóbb be fog következni, hogy a gépek is tudatosak legyenek. Nyilván ehhez az emberi tudat működését is jobban meg kell ismernünk.

Miről szól az októberben Trafóban debütáló AI am here című előadásotok?
VJ: Az előadás az ember és gép kapcsolatát vizsgálja. A mesterséges intelligenciára alkotópartnerként, a technológiára pedig inspirációs forrásként tekintünk. Egy elcsépelt disztópikus narratíva helyett, amiben a gépek átveszik felettünk az irányítást, mi egy olyan alternatívát szeretnénk mutatni, ahol egyenrangú partneri viszonyunk van a mesterséges intelligenciával. A gépeinkkel önmagunkra is reflektálunk, így általuk akár saját működésünket, emberi lényünket is jobban megérthetjük. Sokan úgy gondolják, hogy a kreativitás egy kizárólagos emberi képesség, mi viszont szeretnénk megmutatni, hogy a gépek is lehetnek kreatívak, vagy legalábbis képesek a kreativitás szimulációjára.

ai_am_realgif1_1.gif

Milyen terveitek vannak a magyarországi bemutató után?
Idén októberben még hat előadásunk lesz a svédországi Götteburgban. A későbbiekben szeretnénk turnéra vinni az előadást, és tovább dolgozni a projektünkön, illetve a hozzá kapcsolódó kutatáson.

Szerző: Farkas Zsuzsanna
Fotók: Bogdán Réka 

* A diszruptív technológiák körébe olyan innovációk tartoznak, amelyek a piac által nem várt módon „viselkednek” forradalmasítva egy termék vagy szolgáltatás eredeti jellemzőit. Erre a legjobb példa a mobiltelefonok, majd az okostelefonok megjelenése, amelyek funkcióikat tekintve csak kis mértékben hasonlíthatók „őseikre”. 

 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 22. 12:21 - CAFe

Világzene, ahogy még nem hallottad

Nyisd ki a füled!

Audiovizuális varázslat, eddig nem hallott együttműködések, ősbemutatók és a térség új hangjai – az idén másodszorra jelentkező Budapest Ritmo a világzene új oldalát mutatja meg. Október 6-án Lajkó Félix a lengyel VOŁOSI-val, a Söndörgő az Amsterdam Klezmer Banddel, október 7-én Miczura Mónika „Mitsou”, a tunéziai Jawhar-ral lép fel közösen. A Fanfara Tirana és a Transglobal Underground projektjéhez kifejezetten a Budapest Ritmo kedvéért Harcsa Veronika csatlakozik. A szervező Hangvető nem titkolt célja, hogy erősítse Budapest szerepét a nemzetközi színtéren, a 2015-ös WOMEX sikerét továbbörökítve.

17_10_06_budapest_ritmo_lajko_felix_002_c_hajdu_andras_web.jpg

17_10_06_budapest_ritmo_volosi_001_c_dominika_szczech.jpg

Az idén 30 éves műfaj kitermelte saját sztárjait: a Transglobal Underground is ezek közé sorolható. Ők egy albán rezesbandával, a Fanfara Tirana-val érkeznek Budapestre, a produkció a sokoldalú Harcsa Veronika énekével egészül ki. A fesztivál egyik védjegye ez a fajta együttműködés, amit a művészek közötti hasonlóságok, a „jó kémia” vagy a világzenére jellemző műfajkeresztezés motivációja hoz létre. Az egyik legjobban várt koprodukció Lajkó Félix és a lengyel VOŁOSI koncertje, ami külön régiós jelentőséggel bír: az idén Katowicében rendezett WOMEX, a világzene legnagyobb nemzetközi eseménye a közép- és kelet európai zenészek ismertségét és lehetőségeit hivatott erősíteni a szervezők szándéka szerint.

Az idei Ritmo másik különlegessége, hogy a vizualitás is hangsúlyosabb: a zenét izgalmas vetítések kísérik Chassol, a H.A.T. és a cseh PONK együttes koncertjén is. Mindhárom előadónál más-más jelentést kap kép és hang összjátéka: a martinique-i származású francia művésznél a komponálás folyamatától kezdődően elválaszthatatlan a hangzás és a látvány, a marokkói-amerikai H.A.T. egy kortárs etnográfus szerepében remixel, a saját attitűdjét poszt-folklórként meghatározó PONK pedig a zenéjéhez különösen passzoló képi világot választott, ami egyben a morva balladákat is érthetővé teszi.

A nemzetközi nevek mellett kiemelten fontos szerepet kap a térség világzenéje. A fesztivál szakmai programja is foglalkozik a régió lehetőségeivel és kihívásaival, az október 5-i ingyenes showcase eseményen pedig több olyan fellépőt hallhat a közönség, akik megdöntik a balkáni zenével kapcsolatos sztereotípiákat. A Hangvető egyik célkitűzése a térségszintű kulturális összefogás, amelyen nagyot lendített a budapesti WOMEX; emellett kiemelt fontosságú az a nemzetköziség, ami nem csak a műfaj sajátja, de a Budapest Rimo zenei együttműködéseinek kötőanyaga is: ezt tapasztalhatjátok meg a zöld-foki szigeteki Lura, a zimbabwei Mokoomba, a venezuelai DJ Akilin vagy az izraeli Malabi Tropical koncertjén is.

A három napon át tartó fesztiválon naponta 6-8 izgalmas koncertet hallgathat meg a világzenéért rajongó közönség a város szívében, a részletes programért a fesztivál honlapjára, friss és különleges infókért a Budapest Ritmo facebook oldalára érdemes kattintani. 

 

 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 21. 10:52 - CAFe

Hallgass bele Vajda Gergely iPodjába!

Vajda Gergely korunk egyik legelismertebb fiatal zeneszerző-karmestere. Nem csupán Eötvös Péter műveinek egyik legszakavatottabb tolmácsolójaként, de a Armel Opera Fesztivál művészeti vezetőjeként is ismerheti a magyar közönség, míg a tengeren túli publikum valószínűleg Gregory Vajdaként, az amerikai Huntsville Symphony zeneigazgatójaként tartja számon. A rendkívül sokoldalú muzsikus legújabb operája, a Georgia Bottoms európai bemutatójára október 8-án kerül sor, és 10-én még egy alkalommal látható-hallható lesz a Zeneakadémián. A Maestro bepillantást engedett az iPodjába, így nem csupán a szívéhez legközelebb álló zenéket hallgathatjuk meg, de megismerkedhetünk egy már most igen gazdag életpálya különböző állomásaival is.

17_10_08-10_vajda_gergely_c_zih_zsolt_mtva.jpg

J. S. Bach: Magnificat
Azon barokk művek egyike, amelyeket újra és újra “csak úgy” meghallgatok, illetve amelyet magam is vezényeltem. Ritka egybeesés. A “csak úgy” listámon csupa olyan zenék vannak, amelyeket anélkül is tudok hallgatni, hogy a karmester- vagy zeneszerző-agyam elkezdene “dolgozni”. Ritka áldás.

Telemann: Hármasverseny fuvolára
A “csak úgy” lista fontos darabja. Gyönyörű zene, és nagyon más, mint Bach.

Purcell: Fantasia Upon One Note
Zseniális mestermű, igazi "zenei építészet". Meg persze “csak úgy”.

John Dowland: Time Stands Still
Minden, amit az időről tudni kell és lehet. Drums Drums Drums című művem harmadik tételének zenei alapanyaga.

Haydn: Sinfonia Concertante
Klarinétosként évekig játszottam az Osztrák Magyar Haydn Zenekarban édesapám, Vajda József fagottművész mellett. Sok dolog, amit a bécsi klasszikus zenéről ma tudok, innen ered.

Bartók: Első rapszódia
Gyerekkorom óta egyik kedvenc Bartók tételem, és Bartók zenéje persze anyanyelvem.

András Szőllőssy: Concerto No. 3
Az általam rendkívül fontosnak tartott “harmadik mester” egyik legtöbbet játszott műve, a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában. Mindig öröm Lisztéket hallgatni, akikkel évekig sokat muzsikáltam együtt.

Vajda Gergely: Barbie Blue
Második operám, Bartók Kékszakállújának komikus párdarabja, első szerzői lemezem címadó darabja.

Grieg: Piano Concerto in A Minor, Op.16
Az egyik visszatérő stressz-álmom, hogy ezt kell zongorázzam hangversenyen, teltház előtt, de még csak a hangnemre sem emlékszem. Egyébként sosem zongoráztam közönség előtt, zongoraverseny szólistájaként biztosan nem. Ki érti a karmesteri lélek rejtelmeit?

Mahler: IV. Szimfónia, 4. tétel
Dal és szimfónia egyben, a legszemélyesebb hangok egyike, sok mindenben én vagyok. Harding felvételeit eddig mind szeretem.

Giacomo Puccini: Madame Butterfly
Gyerekkoromban sok estét töltöttem az operaházban az előadásait hallgatva. Édesanyám, mint Mimi, és mint sok más szerep megformálója - az ő érzékenysége és természetes zeneisége a mai napig viszonyítási alap. Valahol itt kezdődtem, mint “operai lény”.

Wagner: Lohengrin
Karmesteri karrierem egyik nagy állomása, a Budapesti Wagner-napok Lohengrin produkciója néhány évvel ezelőtt.

Ligeti: Le Grand Macabre
Karmesteri karrierem első fontos állomása, 1998-ban Kovalik Balázzsal. Az 1945 utáni operairodalom talán legtöbbet játszott darabja. Ebben a részletben a pancser (Ál-)Kaszás éppen elkotródik.

Béla Fleck három stílusban
Az elmúlt 15 évben, az amerikai zenekarok sokszínű repertoárjának köszönhetően hihetetlen zenészekkel dolgozhattam együtt mindenféle zenei stílusban. Béla Fleck banjo játékos az általam ismert és csodált legnagyobb élő muzsikusok közé tartozik. Béla olyan zenész, aki nem ismer sem stiláris, sem pedig technikai határokat.

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 21. 10:26 - CAFe

Élő felkiáltójelek Budapest utcáin

26 évesen fiatalosabb és extravagánsabb, mint bármikor – mindenki megfordul utána az utcán. A 26. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál a kulturális intézmények mellett birtokba veszi a város köztereit is, és igyekszik elérni, hogy ne tudjuk levenni a szemünket róla.

Buda, Várkert Bazár, esős kedd délelőtt. Belépünk a térbe, ahol az ismerős arcok mellett arctalan piros ruhás alakok fogadnak minket, a közelünkbe jönnek, kapcsolatba lépnek velünk, megkerülhetetlenné válnak, és hatnak ránk. A lépcsőkön fokozatosan telnek meg a színes párnák, a szereplők is elfoglalják a helyüket, a beszélgetések elhalkulnak, megszólal a gitár és az énekszó, ezzel elhelyezve minket térben és időben.

_pj_4381.jpg
A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál sajtóbeszélgetése előzetes az október 6-án kezdődő fesztiválból, amelynek keretében több mint 100 program várja majd a közönséget 40 helyszínen, Budapest különböző pontjain.
A fesztivál operatív testületének elnöke, a Müpa vezérigazgatója Káel Csaba szerint a fesztivál egyik feladata, hogy minél több fiatallal kezdődjön el egy párbeszéd, amiből kiderül, miért szól nekik is ez a fesztivál. „A kortárs művészet esetében nem olyan rétegelőadásokról van szó, ami alatt az ember szorongatja a szék karfáját, hogy mikor lesz már vége, sokkal inkább korunk lenyomata, érzéseink, különböző élethelyzeteink köszönnek vissza. Ha a kortársad gondol erről valamit, akkor érdemes odafigyelni, mert rólad beszél.”

cafesajttaj_pj118.jpg

20170919_cafe_sajtotajekoztato_kael_csaba_ban_teodora_002_c_posztos_janos_cafe.jpg
A fiatal korosztályt a fellépők közül többen képviselik, ők is hozzák magukkal a fiatalabb közönséget. Karosi Júlia fiatal jazzénekesnő saját dalával segíti a sajtóbeszélgetésre ráhangolódást, a CAFe Budapest Fesztiválon pedig Quartet formációjával lép fel: Bartók instrumentális műveinek feldolgozásait és az énekesnő saját szerzeményét hallhatjuk majd, Words and Beyond címmel. Elmondása szerint a közösségi médiában való jelenlét nélkülözhetetlen azoknak, akik a fiatalokat akarják megszólítani, de egy rövid videó és egy élő fellépés ereje összehasonlíthatatlan. „Az itt és most hatása miatt elképesztő energiák és rezgések vannak a levegőben. Ezt semmi nem pótolhatja.”

Egy fiatal formáció, a Studio5 különleges koncerthelyszínnel és figyelemfelkeltő címmel szólítja meg a fiatalokat: Nyolc másodperc című koncertjükkel a Szent István Bazilikában lépnek fel. „A Nyolc másodperc a Bazilika visszhangjának időtartamát jelenti, de a cím beindítja a fantáziát, az embereknek eszébe jut róla valami, ahogy a templomhoz is mindenki érzelmeket, emlékeket kapcsol” – mondja el Virágh András Gábor, a Studio5 egyik alapítója, aki nyolc éve a Bazilika orgonaművésze. „Feltett szándékunk, hogy a fiatalabbakhoz közelebb hozzuk a kortárs zenét, ezért minden koncertünket egy történettel, koncepcióval itatjuk át. Ha a koncertnek van egy gondolatisága, akkor jobban követhető. Ezzel azt is akarjuk sugallni, hogy mi nem azt a fajta magas művészetet képviseljük, ami csak a rendkívül beavatottak számára elérhető.”

20170919_cafe_sajtotajekoztato_viragh_andras_gabor_karosi_julia_posztos_janos_cafe.jpg

A beltéri helyszínek, koncerttermek, galériák mellett idén kiemelt figyelmet kapnak az utcai produkciók, amelyekkel szintén bevonhatók a fiatalok. A Szent István Bazilikában kortárs zeneműveket hallhat a közönség, a Bazilika előtti téren pedig performansz készül: a sajtóbeszélgetésre érkezőket fogadó Pirosruhások, vagyis az Élőkép Színház improvizatív vizuális színházi akciója a Hősök tere és a Halászbástya mellett itt is felbukkan majd. „Nagyon jó, ha van egy letisztult tér, amit tiszta rajzpapírként használhatunk: egy ilyen térben jobban tudunk érvényesülni, mint egy kaotikusabb helyszínen” – meséli Bérczi Zsófia, az Élőkép Színház vezetője. „A piros ruha – mint, egy élő felkiáltójel – odavonzza a tekinteteket.”

 

Az életre kelt női szobrok öt éve születtek meg, azóta több rendezvényen is felléptek már. Szeretik őket az emberek, mert megmozgatja a fantáziájukat. Izgalmas, ahogy a karakterek egymással és a közönséggel interakcióba lépnek. „Archetipikus, groteszk nőalakokat hozunk életre, akik váltogatják egymást. Ezzel azt próbáljuk bemutatni, hogy egy női élet során hányfajta szerepet élünk meg” – fedi fel a mögöttes tartalmat Hrotkó Heléna, a társulat egyik tagja.

A tereket ellepő piros ruhás alakok után kilencven fokos fordulatot vehetünk, elhagyva mindent, ami megszokott. A Kálvin tér egyik irodaépületén két alkalommal is láthatjuk a vertikális tánc úttörőit, az amerikai Bandaloop csapatát, akik az utcák helyett a függőleges falakat hódítják meg világszerte – legyen szó a Yosemite Nemzeti Park 700 méteres sziklafaláról vagy egy felhőkarcoló oldaláról.


„Szeretnénk bevonni a járókelőket és a véletlenül arra tévedő közönséget is, akik nem ülnének be egy táncelőadásra. A metró felé menet vagy hazafelé igyekezve az emberek egyszer csak belefutnak az előadásba, és nem tudnak nem megállni, és végignézni a produkciót. Amiről munkából hazafelé tartva korábban azt gondolták, hogy csak egy irodaház, hirtelen átváltozik egy gyönyörű művészeti térré” – meséli Thomas Cavanagh, a Bandaloop ügyvezető igazgatója. „A köztéri művészetet mindenki számára nyitottnak tartjuk, nem egy árunak, ami csak bizonyos rétegek számára elérhető. Az extrém látványt használjuk arra, hogy berúgjuk az ajtót, és bevonzzuk az embereket a koreográfia mélyebb rétegébe, ami már valóságos tánc, koreográfiával, intim mozdulatokkal, meghatározó arckifejezésekkel.”


Hasonlóak az elképzelései a köztéri művészetről Eran Shakine francia-magyar felmenőktől Izraelben született, jelenleg London, New York és Tel Aviv közt ingázó képzőművésznek, aki az Art Market izraeli fókuszú programjának egyik díszvendége. „A köztéri művészet minden város számára fontos, hiszen új térképet teremt: a turisták és a kultúra iránt érdeklődők körbejárhatják a helyszíneket, és másféle módon tapasztalhatják meg a művészetet. Sok fiatal nem szeret múzeumokba és galériákba járni, mert attól félnek, hogy nem értik meg a mondanivalót, de ha az utcán találkoznak a művészettel, szelfizhetnek vele, és megoszthatják a közösségi médiában, sokkal jobban kapcsolódhatnak hozzá – ez az ő terepük.”

20170919_cafe_sajtotajekoztato_eran_shakine_c_posztos_janos_cafe.jpg
A CAFe Budapest Fesztiválra Eran Shakine egy hat méter magas szoborral készül, amit a Széchenyi téren állítanak majd ki a fesztivál kezdetekor. A monumentális alkotás egy fiatal nőt ábrázol, aki a Lánchíd felé sétál, és Budára szeretne átjutni. A helyszín történelmi jelentőségű, de a lány a jövő felé igyekszik. A művész elmondása szerint ez a látvány összekapcsolódik az új generációval. „A jövő a fiataloké. Izgalmas időket élünk, minden változik, a művészetnek pedig lépést kell tartania ezzel a változással. A street art egyre gyakrabban kerül a múzeumokba, ezzel párhuzamosan a hagyományos művészetnek az utcákat is birtokba kell vennie.”


Szerző: Szakszon Réka
Fotó: Posztós János

Szólj hozzá!
2017. szeptember 15. 11:19 - CAFe

Hallgass bele Jáger Bandi iPodjába!

A rendkívül sokoldalú muzsikus, a zongorista-zeneszerző Jáger Bandi zenéjét a közel-keleti, szefárd zsidó dallamok fémjelzik. Saját formációjával, a Jazzraellel, és művész barátai, Malek Andrea, Szőke Nikoletta, és Gerendás Péter társaságában lép fel október 9-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Bandi kérésünkre bepillantást engedett az iPodjába, így megtudhattuk többek között azt is, hogy kit tart a világ legjobb basszusgitárosának, ki volt az az énekesnő, aki már névtelenül a kedvence lett, sőt, egy olyan ikonikus művész is bekerült a top 20-ba, aki szintén fellép a CAFén


171009_jagerbandi_jazzrael_005_ezt_hasznaljuk.jpg

Pat Metheny: Always and Forever
Számomra ő a világ legjobb gitárosa, és ő az, aki a legjobban inspirál zeneileg, ez a dal pedig a legszebb ballada, ami csak létezik, igazi „szív-zene”.

Avishai Cohen: Four Verses/Continuation
Pat Metheny mellett Avishai Cohen is nagy kedvencem, hatással van a zenei munkásságomra. Klasszikus zene, mely a szefárd zsidó zenét és a jazzt ötvözi különleges módon.

Yaron Herman: Ose shalom
Yaron Herman a legkiválóbb zsidó származású jazz-zongoristák egyike. Az ő átgondolásában szólal meg ez a népszerű, tradicionális zsidó dal.

Lalah Hathaway: One Day I’II Fly Away
Jó pár évvel ezelőtt találtam egy dalt előadó és cím nélkül, egy jellemzően finom, különleges, mély hangú R&B énekesnővel. Éjjel-nappal hallgattam a felvételt, és már rég, névtelenül is a kedvenc énekesnőm volt, mikor megtudtam a nevét. 

Anita Wilson: Dont Have To Travel Far
Igazi gospel ballada, a szív és a lélek zenéje, érezni rajta a teljes önátadást. A felvétel külön nagy értéke a gospel kórus, egy emberként lélegeznek, énekelnek.

Marcus Miller: Setembro
Marcus Millert a világ legjobb basszusgitárosának tartom, és ez a dal kiskorom egyik kedvence.

Sting: La Belle dame sans regrets
Sting egyedülállóan nagy színpadi- és zenész egyéniség. Szerzői sokoldalúságát is bizonyítja ez a francia nyelven íródott, gyönyörű dal.

Pat Metheny-Brad Mehldau Quartet: Martha' s Theme {From Passagio Per Il Paradiso}
Napjaink egyik legnagyobb zsidó származású jazz-zongoristája. A Pat Metheny-vel készült duó- és kvartett albuma fantasztikus.

Charlie Haden-Pat Metheny: Our Spanish love song
Számomra Charlie Haden jelenti a bőgőzés alapfogalmát. Metheny játékával párosulva korszakalkotó duó album jött létre. Ez a dal szerintem történelem.

Gregory Porter: When You Wish Upon A Star
Erről a dalról az igazi amerikai életérzés jut eszembe, és az ünnep hangulata.

Gonzalo Rubalcaba-Anna Maria Jopek: Besame Moutcho
A kubai jazz-zongorista és a lengyel származású énekesnő inspiráló duója.

Bill Evans: We Will Meet Again
Mostanában ez az egyik kedvenc jazz-standardem. Bill Evans korszakalkotó egyéniség, zenéje nagyon közel áll a szívemhez. 

Buckshot Le Fonque: Phoenix
Branford Marsalist korunk legjobb jazz-szaxofonosának tartom.

Brad Mehldau: Unrequited
Napjaink egyik legnagyobb zongoristája.

Miles Davis: The Doo-Bop Song
Davis korszakalkotó volt. Ő jazz-történelem.

Nina Pastori: Y Para Qué
A flamenco királynője.

Kurt Elling: After the door
Szerintem korunk legjobb jazz férfihangja.

Michael Brecker: The Nearness of You
Számomra a legjobb szaxofonos volt.

Lars Danielsson-Cecilie Norby: Toccata
A legszebben játszó bőgős számomra, különleges dallamvilág és stílus jellemzi a zenéjét.

Kenny Kirkland: Steepian Faith
Keith Jarreth mellett Kirkland a kedvenc jazz-zongoristám.

 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 13. 15:09 - CAFe

A gravitáció nem vesz ki szabadnapot

A vertikális tánc úttörői Budapesten

Táncoltak már több ezer méteres magasságban lévő sziklafalakon lógva, hódítottak meg felhőkarcolókat, miközben tömegek követték minden mozdulatukat. A vertikális tánc úttörőiként ismert amerikai Bandaloop társulat októberben Budapestre látogat, és egy belvárosi irodaépület üvegfalain táncolva nyűgözi majd le a hazai közönséget. Thomas Cavanagh ügyvezető igazgatóval a budapesti terepszemle után beszélgettünk a köztéri művészet jelentőségéről, nézőpontváltásról és az anyósülésen levő félelemről.

17_10_20-21_bandaloop_dance_company_004_c_atossa_soltani.jpg

17_10_20-21_bandaloop_dance_company_003_c_atossa_soltani.jpg

Egész nap a városban sétáltatok, hogy megtaláljátok az októberi fellépés helyszínét. Mennyire inspiráltak a budapesti falak?
Általában sok időt töltünk a megfelelő helyszín kiválasztásával. Több budapesti épületbe beleszerettem, úgyhogy mindenképp szeretnék később visszajönni egy hosszabb darabbal is. Most egy fesztiválstílusú produkcióval készülünk - ez akkor jellemző, amikor ingyenes, a nagyközönségnek elérhető, bevonásra épülő előadást mutatunk be. Egy Kálvin téri irodaépületet választottunk, aminek az elsődleges oka, hogy szeretnénk bevonni a járókelőket és a véletlenül arra sétáló közönséget is, olyanokat is, akik egyébként nem ülnének be egy táncelőadásra. A metró felé menet, munkába vagy hazafelé igyekezve az emberek egyszer csak belefutnak az előadásba, és nem tudnak nem megállni, és végignézni a produkciót. A köztéri művészetet mindenki számára nyitottnak tartjuk, nem egy árunak, ami csak bizonyos rétegek számára elérhető. Az extrém látványt használjuk arra, hogy berúgjuk az ajtót, és bevonzzuk az embereket a koreográfia mélyebb rétegébe, ami már valóságos tánc, koreográfiával, intim mozdulatokkal, arckifejezésekkel.

Miért éppen Budapest?
Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy akkor most irány Magyarország, a hivatalos meghívás és a helyi fogadó közeg útmutatása nélkül nem működne a történet, hiszen ők segítenek abban, hogy hol találjuk meg a helyünket a városban. A legtöbb európai produkciónk északi országokban volt: sokszor léptünk fel Norvégiában, tavaly Helsinkiben jártunk. Volt már előadásunk Lengyelországban, de Kelet-Európában még van mit felfedeznünk.


Mi a különbség a közönség reakciójában a különböző országokban?
A reakciók egy része egyetemes, és független attól, hogy Reykjavíkban, Budapesten vagy Oaklandben lépünk fel. Van egy közös nyelv, ami a közönség szívéhez szól, a szabadságot és a „minden lehetséges” érzést szabadítja fel a nézőkben, ez a fiatalokat különösen megszólíthatja. Ha félreteszed az első reakciókat, akkor jutsz el odáig, ami valóban érdekli az embereket. Vannak olyan idős emberek a közönségünkben, akik soha nem mennének el megnézni egy táncelőadást, de könnyekben törnek ki a mozdulatokat látva, és felteszik a kérdést, hogy „tényleg ez a tánc? Fogalmam sem volt.”


Ehhez a réteghez hozzájárul az is, hogy a táncosok próbálnak kialakítani egy kapcsolatot a közönséggel.
Sok munkánk felhőkarcolókon történik, ahol lenyűgöző a koreográfia, de nem tudsz kapcsolatot teremteni a közönséggel. Viszont azokon a közepes méretű falakon, amit itt is találtunk, hallod és látod a közönséget, ezért jobban is reagálhatsz rájuk. A táncosok nagyon szeretik ezt a fajta közelséget, érezhetik a közönséget, a mozdulat is változik attól függően, hogy mennyire van tele a tér. Még, ha el is kezd szakadni az eső, akkor is mindenki ott marad, hirtelen kinyílnak az esernyők. Mindenki azt találgatja, hogy így is megjelennek-e a táncosok... és akkor kilépnek, a kissé vizes falon folytatják a táncot, miközben érződik a közönségben levő feszültség és aggódás.


A tánc újragondolása és a nézőpontok megváltoztatása – ezek a célkitűzések találhatóak a honlapotokon. Mi a perspektívaváltás legfontosabb eleme?
Függetlenül attól, hogy mennyire vagy szerves része egy kultúrának, városi vagy természetes közegnek, a környezetedben elszigeteltséget alakítasz ki az ismétlődő elemekből. Ha ezt megtöröd élő, köztéri művészettel egy hídon, egy irodaépületen vagy egy sziklán, akkor átszakítod valakinek a komfortzónáját. Amiről munkából hazafelé menet korábban azt gondolta, hogy csak egy irodaház, átváltozik egy gyönyörű művészeti térré. A koncepciónk a dolgok normális folyásának megzavarása.

Létezik ideális helyszín, vagy a változatosság motivál titeket?
Világszinten végtelen a lehetőségek tárháza. A munkánk helyszínspecifikus, és minden terepre külön adaptáljuk az előadásainkat. Nehéz lenne megmondani, létezik-e jobb vagy rosszabb környezet az előadásainknak. Próbálunk inkább arra koncentrálni, hogy hol, milyen közösségekben van ránk, a mi szemléletünkre szükség: a látványos nagyvárosi projektjeink mellett gazdaságilag hátrányos területeket, a társadalmi kapcsolatok terén nehéz helyzetben lévőket is szeretnénk elérni.


Mennyire van aktív szerepe a félelemnek a munkáitokban?
A gravitáció nem vesz ki szabadnapot. Mi pedig nem vagyunk rettenthetetlenek. Azt a hasonlatot szoktuk használni, hogy a félelem az anyósülésen utazik: nem szeretnénk, hogy átvegye az irányítást, de szeretnénk felismerni, hogy itt van velünk. Nem egy olyan tánccsapat vagyunk, aki alkalmanként felbérel alpintechnikai szakembereket, akik reptetik a társulat tagjait – szoros együttműködésben dolgozunk a minket biztosító csapattal. A ‘90-es években az első csapat mászókból és táncosokból jött össze, akik egy új médiumot kerestek. A művészeti vezető, Amelia Rudolph fejéből pattant ki az ötlet. Az volt a víziója, hogy ötvözzük a mászás technikáit és a tánc szépségét. A félelem és a saját félelmekkel való megküzdés szerves része volt a társulat növekedésének és fejlődésének. A vakmerő emberek nem sokáig maradnak a társulatunk tagjai. Ahogy elkezdtünk új embereket bevonni, megtanítottuk nekik a módszert, hogyan tiszteljék a félelmüket, és használják ki a tapasztalataikat. Ők sem félnek kevésbé, mint bárki más, de feltétel nélkül megbíznak a folyamatban, az őket biztosító emberekben és egymásban. Mindenki máshogy reagál. Van, aki fél egy felhőkarcoló 23. emeleti ablakából kilépni, de egy 700 méter magas sziklán a Yosemite Nemzeti Parkban teljesen kényelmesen érzi magát...


Szerző: Szakszon Réka

Fotók: Atossa Soltani

Szólj hozzá!
2017. augusztus 18. 11:43 - CAFe

Hangolódjunk az őszre!

Alig egy hónap múlva, október 6-án startol Budapest legsokoldalúbb összművészeti programsorozata, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál. 17 napon át, egészen október 22-ig számtalan műfajban, több mint 30 helyszínen várja a fesztivál a kortárs művészet rajongóit a fesztivál, akik az egy kattintással elérhető, fesztiváltematikus Spotify lejátszási listákkal hangolódhatnak a koncertekre.

A komolyzene rajongói többek közt  Oscar-díjas kínai–amerikai zeneszerző, Tan Dun zenéjével, a klasszikus zenét a jazzel párosító Avi Avital dalaival, a Multiversum című művét először a fesztiválon bemutató Eötvös Péterrel és Bottoms című vígoperájával szintén a fesztiválon debütáló Vajda Gergellyel készülhetnek az őszre.

A populárisabb ritmusok kedvelőinek az elbűvölő és szemtelenül fiatal jazztitán, Jacob Collier,a fantasztikus jazzműsorral érkező legendás bariton, Thomas Quasthoff, a trióban érkező izraeli nagybőgős Avishai Cohen muzsikáját vagy éppen az idén új helyszínre költöző Budapest Ritmon fellépő Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band, Miczura Mónika „Mitsou” és Jawhar, valamint Lajkó Félix és a Vołosi dalait ajánljuk.

Szólj hozzá!
2016. október 20. 16:07 - CAFe

Kis költség, nagy siker – olcsó filmek, amik bejöttek

Olcsó húsnak híg a leve, hangzik a szólás, azonban a filmművészetben számos ellenpéldát látni. Nem csak az gyakori, hogy gigaköltségvetésű alkotások hasalnak el, de az sem ritka, hogy szinte fillérekből készült filmek rangos díjakat nyernek és meghódítják a közönséget.

Az Ernelláék Farkaséknál című film elhozta a nagydíjat a Karlovy Vary filmfesztiválról. Hajdú Szabolcs a saját lakásában forgatta le mások mellett saját felesége, a színésznő Török-Illyés Orsolya és önmaga közreműködésével, az operatőri munkát pedig egyetemi tanítványaira bízta. Nem meglepő, hogy a film költségvetése szürreálisan alacsony, 3 millió forint volt. A Kristály Glóbusz elnyerésével ennek már a duplája visszajött…
A filmet október 22-én a CAFe keretében a B32 Galériában nézheti meg a közönség, aki a vetítés után az alkotókkal is találkozhatnak. 

Bár nagyságrendileg nem hasonlítható Hajdú Szabolcs „filléres” filmjéhez, ha valaki az Egyesült Államokban azt mondja, hogy Bill Murray főszereplésével 4 millió dollárból leforgat egy filmet amely kultuszt teremt, felfedez egy új világsztárt (Scarlett Johansson) és megharmincszorozza a befektetett pénzt, arra biztosan furcsán néznek. Márpedig az Elveszett jelentés éppen ezt a bravúrt érte el.

Magyarországon már egy erős közepes költségvetésű film lenne, de az angol-amerikai koprodukcióban készült Gettómilliomos 15 millió dolláros költségvetése kb. 4 százaléka A karib tenger kalózai: Ismeretlen vizeken című gigaprodukcióénak, a legnagyobb blockbusterek esetében ennyiből gyakran a főszereplő gázsijára sem futja. Az indiai Legyen Ön is Milliomos kulisszái mögé és a fiatal Jamal nehéz életének állomásaira elkalauzoló film 8 Oscar-díjat hozott, köztük a legjobb rendezés és a legjobb film díját.

Még 1 millió dollárjába sem került a Rocky című film, 225 milliós bevétele után Sylvester Stallone azonban joggal mondhatja, hogy nem volt rossz ötlet a nagy mérkőzésre készülő ökölvívó történetét filmre vinni. Az akkor még ismeretlen Stallone még a kutyáját is eladta, hogy összejöjjön a forgatáshoz szükséges pénz. Azóta annyi kutyája lehet, amennyit csak szeretne. A Rocky egyébként 3 Oscart nyert és számos folytatás követte.

A Magyarországon Ideglelés címen futó Blair Witch Project költségvetése talán 60 ezer dollár sem volt, a rossz minőségű családi videókat idéző kamerarángató technikával mégis sikerült egy kultikus horrort leforgatniuk és rendesen meggazdagodniuk is a készítőknek (248 milliós dollár. Az ötlet abban volt, hogy az amatőr képi világnak köszönhetően a nézők azt hihették, hogy az ijesztő cselekmény valóban megtörtént.

Szólj hozzá!
2016. október 17. 15:32 - CAFe

Mi fán terem a dadaizmus?

A Dada Cabaret Matei Vişniec azonos című darabja alapján, a dadaizmus 100 éves évfordulója alkalmából készült.  A Maladype Színház, valamint Farkas Gábor Gábriel és zenekara koprodukciója a színház és zene kivételesen izgalmas egyvelege. Október 20-án az Átrium Film-Színházban Vişniec látomásos abszurdja keveredik a barokk falzettek, a mozgalmi dalok, a német kabarék, a francia sanzonok, az orfeumok és varieték világával. Életre kelnek a dadaizmus emblematikus alakjai, Lenin, Sztálin és egy fekete macska.

16_10_21_dada_cabaret_001.jpg

A folyamok bakokként ugornak sátraikba.
Ezüstös habokba szegett ezüst.
Ostor pattog, és lejönnek a hegyről
a pásztorok rosszul fésült árnyai.
Fekete tojások és csörgősipkák zuhognak
a fákról.
Viharok teledobálják és trombiták teleugrálják
a szamarak füleit.
Virágokat súrolva szárnyak suhannak.
Források mozdulnak a vaddisznó-szemekben.

Hans Arp: Fekete tojások

Ha valamit a művelt köznyelv dadaistának tart, az valami összefüggéstelen, megfejthetetlenül elvont furcsaságnak tartja, és lássuk be, Hans Arp Fekete tojások című versét olvasva, magunk is könnyen juthatunk erre az egyébként téves következtetésre. De mit is takar ez a fogalom. Nos, a dadaizmus az avantgárd első hullámának talán leginkább figyelmet keltő irányzata. Közvetlen folyománya a szürrealizmus, a második világháború után jelentkező neodadaizmusnak (pop art, Nouveau Réalisme… stb.) is a dadaizmusban rejlik a bölcsője.
A Dada mint művészeti mozgalom a legtöbb forrás szerint az I. világháború elől a semleges Svájcba menekült alkotókból jött létre 1916-ban. A mozgalom otthona Zürichben a Cabaret Voltaire-ben volt, ahol sokkoló performanszokkal tették le névjegyüket a művészek.
A dadaizmust nem lehet egy-egy művészeti ághoz kötni, éppúgy ott van a képzőművészetben vagy az irodalomban. A műfaj ikonikus darabjai közé tartozik Alfred Jarry Übü királya, amelyt Sinkó László főszereplésével mutatott be az 1980-as években a Katona József Színház, nemrég pedig az Örkény Színház tűzött műsorára Csuja Imrével a címszerepben. De a Picasso kalandjai című svéd kultfilmben pompásan karikírozott expresszionista költő, Guillaume Apollinaire, a kubisták, a futuristák is kötődnek a Dadához.
A dadaizmusban – akárcsak a kubizmusban – a műfajok közötti határok eltűnnek, a montázsokban és a kollázsokban megjelennek a fotók és a hétköznapi használati tárgyak is.

A dadaizmus ironikus, abszurd műfaj, amely kineveti a hagyományos művészetet, görbe tükröt tart elé. Bakunyin, anarchista gondolkodó, akárcsak Kassák Lajos a rombolás fontosságát hangsúlyozták, amely nélkül – állításuk szerint – nincs építkezés. A Dada tagjait – bár hittek a rombolás építő erejében – sokkolta a második világháború és szétszéledtek.

Szólj hozzá!