Több, mint egy zenekar

Az Anima Sound System vezetője, Prieger Zsolt lassan negyedévszázados együttesét alkotó műhelynek tartja inkább, mint popzenekarnak. A CAFe Budapest keretében rendezett szombati koncertjük egyszerre lesz biblikus, urbánus és kísérleti – az előadásban Heidi Vogel brit énekesnő mellett Ferenc pápa is helyet kap. Mert hiába lesznek 25 évesek, még mindig tele vannak meglepetésekkel.

cafe_budapest_2017_anima_sound_system.jpg

„Az Anima Sound System 1993-ban Szombathelyen alakult, elektronikus zenét játszó együttes” – a Wikipédia nem sokat árul el a nemsokára 25. születésnapját ünneplő zenekarról, alkotóműhelyről, kísérleti laborról. Alternatív, elektronikus, pop, techno és világzene stílusok címkéit aggatták már rájuk az elmúlt évtizedekben, ami nem meglepő, hiszen évente képesek a megújulásra. Egy generáció nőtt fel velük, miközben az újabb generációkat is sikerül megszólítaniuk a zenei műfajok közt mozgó, más művészeti ágakat is ötvöző, sok tehetséges zenészt hosszabb-rövidebb időre beszippantó műhelyükkel.

A nyári fesztiválszezon után, két stúdiózás közt, a szombati koncert előtt Prieger Zsolttal, az együttes alapítójával beszélgettünk.

Milyen koncerttel készültök szombaton az Akváriumban? És mire készüljön a közönség?
Az elmúlt évtizedek során rengeteget kísérleteztünk: mindig más felállásban, mindig más koncepcióval, de mindig egyfajta gyermeki rácsodálkozással próbáltunk zenét vagy gondolatot közvetíteni. A szombati koncertre egyszerre biblikus és világi, urbánus és kísérleti programot hozunk majd el, amiben sokféle régi és új, még be nem mutatott dal is helyet kap – mindezt vizuális adalékok kísérik majd végig. Olyan szereplőkkel egészülünk ki, akik még soha nem álltak velünk a színpadon. A főszereplő Heidi Vogel lesz, aki a Cinematic Orchestra kiváló képviselője, de bemutatkozik Telma Lincoln is, aki most lép fel velünk először, és egy meglepetésszámot fog énekelni.

anima_sound_system_prieger_zsolt_c_horvath_peter_gyula.jpg

Hogy választjátok ki, hogy egy fellépés során kikkel működtök együtt?
Több mint száz emberrel dolgoztam az elmúlt huszonöt év alatt az Animában. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen mindig a kísérletező énemnek megfelelő emberekkel, zenészekkel működhettem együtt. Most is két olyan énekessel dolgozunk, akik személyükben valósítják meg a közel-keleti békét: egyikük, Said Tichiti marokkói, másikuk, Mushu Israel pedig etióp zsidó származású. A koncerten Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekesnője a 68-at fogja énekelni, ami szintén egy emblematikus Anima-dal. De az Anima háza táján nemcsak énekesek tűnnek fel időről időre: Molnár Ervin, fantasztikus ütőhangszeres és Kovács Zoli, az Elefánt billentyűse is fellép velünk szombaton. A munkatársak kiválasztása zenefüggő, és eközben a partnerek karizmája és tehetsége is feltételez bizonyos zenéket. Ez oda-vissza működik.

A CAFe Budapest idei izraeli témája inspirálta a koncertetek létrejöttét?
Régóta gondolkoztam már, hogy lehetne olyan zsidó-keresztény műsort csinálni, amiben régi és új dolgok keverednek, ahol a Biblia két része, az Ószövetség és az Újszövetség egyforma súllyal szerepel. A CAFe Budapest hívószava hab volt a tortán: nagy egymásra találások színtere ez a koncert. A vizuálban megjelenhet Ferenc pápa, a zenében pedig egy zsidó zsoltár, és ezek boldog szimbiózisban, egymást feltételezve és kiegészítve kaphatnak helyet: az a fajta zene, ami istendicséret – a szó modern értelmében.

A koncert címe Jerusalem, My Love. Téged milyen élmények, emlékek kötnek Izraelhez?
Számomra semmiképp nem a politikai és háborús összecsapások színhelye Jeruzsálem, hanem a tudatos élet és az istenhit városa, ahol a zsidó, a keresztény és az iszlám hit egyikből a másikba folyik át. Nem Izraelről, mint államalakulatról szól majd a koncert, hanem inkább egy tradícióról, ahol a három vallás három egymásba kapaszkodó hidat jelent, amit ma sokan szét akarnak választani. Az Anima zenei műhelyében az együttélés a színpadon is megvalósul: nálunk ramadánt tartó muszlim és zsidó-keresztény kategóriákban gondolkozó zenész tökéletesen megfér egymás mellett. Sőt, szerintem egy jó alkotásban pont ez a lényeg, hogy a prioritások azonosak, de a gyökerek különbözőek legyenek – korban, vallásban, attitűdben, zenei előképzettségben.

Ezen a koncerten kívül hogy készültök a negyed évszázados születésnapotokra?
A Jerusalem, My Love nemcsak egy koncert lesz, hanem a CAFe Budapestnek köszönhetően egy album is születik majd ebből az anyagból, ami a zsidó, észak-afrikai, keleti, spirituálisabb Anima-vonalat állítja reflektorfénybe. Pár héten belül jelenik meg az idén húszéves 68 húsz remixe kiváló előadóktól. A Stockhausen Syndrome szintén egy albumcsomag, ahol leginkább a kísérleti és a kortárs zene által motivált énünk kerül előtérbe.

Lesz még egy válogatáslemez, az ünnepi kiadványunk, ahol az általunk másokra gyakorolt hatások úgy köszönnek vissza, hogy a mi számainkat dolgozzák fel velünk kapcsolatban álló zenészek, a Margaret Islandtől a Cloud 9-ig, a 30Y-tól a Supernemig, Bródy Jánostól Müller Péter Sziámiig. Olyan kedvesek és termékenyek voltak a kollegák, hogy végül nem csak a tervezett 25 dal lesz, hanem legalább 45-50. Emellett tavasszal jön ki a Bob Dylan-albumunk. Most egymással párhuzamosan ezen az öt lemezen dolgozunk megfeszített tempóban, a csúcspont pedig a szombati fellépésünk lesz.

Évről évre megújultok, sokat kísérleteztek, különböző zenészekkel dolgoztok. 25 évesen már az érett felnőttkorban jártok. Mi változott, ha visszanézel a születés időszakára?
Az attitűd 25 éve teljesen ugyanaz: megfelelő emberekkel, megfelelő célokat kitűzve kísérletezünk, jól érezzük magunkat: akár egy dalon dolgozunk, akár egy 12 perces pszichedelikus techno őrületen. Amiben talán változtunk, hogy most egy jóval ütősebb, keményebb, kísérletezőbb, elektronikusabb vonalat képviselünk, ami ilyen szempontból visszakanyarodás a pályánk legelejére. A lehetőségek szerencsére folyamatosan megtalálnak minket. Az egész nyarat végigturnéztuk, nagyon jó hangulatú fesztiválkoncerteket adtunk. Hatalmas élmény, amikor Kapolcson több ezer ember előtt tudjuk előadni a 20 éves albumunkat, vagy a CAFe Budapesten az új programot, amire külföldről is hívhatunk énekeseket.

anima_sound_system.JPG

A WMN a közelgő koncert és szülinap kapcsán arról ír, milyen volt a ti zenétekre felnőni. Mennyire követnek titeket a kezdetektől jelenlevő rajongók, vagy inkább egy újonnan kialakuló hallgatóság jellemző? Hogy változik a közönség összetétele?
Nem nagyon figyelem a közönség változását, de egészen biztosan nagy a mozgás, már csak azért is, mert teljesen más jelleggel működünk, mint egy átlagos zenekar: nem slágerekre gyúrunk, noha volt több olyan számunk is, amit a rádióban, a tévében is játszottak, és akár több milliós a nézettsége a YouTube-on – de soha nem ez volt a cél. A velünk dolgozó zenészek 5-10-15 évre csatlakoznak, ami már egyből azt eredményezi, hogy mindig más a közönség. Nem illünk bele a popkoncepcióba, de ezt nem is bánom: filmet színházzal, zenét sokszereplős előadással, színházas elemekkel vegyítünk. Egy átlagos popzenekar lehet, hogy szomorkodna azon, hogy nincs állandó közönsége, de mi élvezzük az átmenetiséget, hogy se ide, se oda nem tartozunk.


Egy interjúban azt mondtad, hogy ha az FC Barcelona „több, mint egy csapat”, akkor az Anima Sound System „több, mint egy zenekar”. Mire utaltál ezzel?
Az Anima Sound System egy műhely, egy színpad, egy műsor, egy program, amihez mindenki örömmel tud csatlakozni. Nekem, mint zenekarvezetőnek pedig a legnagyobb öröm, hogy mindezt katalizálni tudom, és az álmaimat megvalósulni látom. Mindig azokkal dolgozom együtt, akikről úgy gondolom, hogy egy cél érdekében, egy projektben együtt tudnak gondolkozni velem. Eddig szerencsém volt, mert általában azok az emberek, akiket hívtam, nagy kedvvel jöttek, és beleadták a tehetségüket a közös munkába. Nem az a lényeg, hogy egy emblematikus zenekart építsünk, hanem egy olyan műhelyt szeretnénk létrehozni, ahonnan el lehet menni, és ahova vissza lehet térni. Ilyen szempontból persze szerénytelen a Barcelona-hasonlat, de nagy rajongója vagyok a katalán és a holland focinak is, ahol ugyanúgy, mint nálunk, a játékosságról vagy az egy célért küzdők műhelyéről lehet beszélni. Ha pedig a mai magyar popzenekarokat nézzük, akkor az Anima Sound System inkább egy labdarúgócsapat, egy kovácsműhely, egy lovarda vagy egy virágkötészet, mint egy átlagos zenekar.

Szerző: Szakszon Réka

A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr3513014730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.