Gaga, ugrálóvár és egy kis őrület – 3 kortárs koreográfus, akit ismerni kell

Három megkerülhetetlen név, három korszakalkotó koreográfus: a svéd Johan Inger, az izraeli Sharon Eyal és az amerikai William Forsythe napról napra írja át azt, amit a modern táncról gondolunk. Kik ők, és miért kell róluk tudni? Milyen varázslatra képes együtt tánc és installáció, és mi az a gaga? Összegyűjtöttünk néhány  érdekességet.

Johan Inger, aki kiforgatta a négy sarkából a Bolerót

Ha valaki, akkor a svéd származású Johan Inger aztán kívül-belül ismeri ezt a gyönyörű, de nehéz szakmát, hiszen a nyolcvanas évek második felében a világhírű Svéd Királyi Balett táncosa, majd a Nederlands Dans Theater (NDT) tagja volt. A legendás koreográfus, illetve a társulat művészeti vezetője, Jiří Kylián az NDT egyik koreográfia-workshopján figyelt fel Inger kivételes tehetségére – érdekesség, hogy az ifjú svéd táncos anno pont Kylián miatt döntött úgy, hogy hazáját elhagyva Hollandiában próbál szerencsét. Számtalan elismeréssel fémjelzett koreográfusi pályájának egyik csúcspontja a Ravel Bolerójára és az észt Arvo Pärt zenéjére készült Walking Mad.

johan_inger_stephan_thoss_c_martin_kaufhold.png

Johan Inger (balra) – Fotó © Martin Kaufhold

A darab jól példázza Inger kísérletező szellemét, hiszen egy sztereotípiákkal terhelt művet helyezett teljesen más kontextusba. Ravel eredetileg a világhírű táncosnőnek, Ida Rubinsteinnek írta a Bolerót, aki 1928-ban lépett vele először a közönség elé a párizsi Operában: azóta is a táncszínpadok egyik ikonikus darabja. „A Bolerót szinte mindenki ismeri, mindenkinek van vele valamilyen kapcsolata. Mindenekelőtt az érdekelt, hogy valami mást hozzak ki belőle, mint az addig általában jellemzően finom szexualitással átszőtt, szertartásszerű megoldások” – mesélte a koreográfus egy interjúban.

Elmondása szerint úgy érezte, megalkuvás lett volna a mindenki által jól ismert crescendóval befejezni – fontosnak tartotta, hogy az előadás valami másba folyjon át. „Sok darabomat lehet útnak nevezni, ez a dramaturgiai szemlélet pedig mindig más és más helyekre vezet” – tette hozzá. A hazai közönség 2009-ben a Cullberg Balett előadásában már láthatta a koreográfiát a Müpában, a Magyar Nemzeti Balett pedig 2015-ben az Operában mutatta be saját variációját, amely idén ősszel a Fesztivál Színház színpadán lesz látható.

Egy kis ízelítő 2015-ből: 

A Walking Mad nem egy sztori – a te sztorid. Ez az a darab, amiben mindenki önmagát látja, a saját kapcsolatait, a saját múltját. Itt semmi nincs eldöntve. Megmutatom, hogy ki vagy te valójában. Az őszinte énedet. Itt a színpadon csak azért történnek majd dolgok, hogy te ott a nézőtéren megéld és magadra írd át” – fogalmazott pár évvel ezelőtt Yvan Dubreuil, a koreográfiát betanító francia mester a Nemzeti Balett próbáján. Már az előadás szókratészi címadó mottója is sokat sejtet: „A legnagyobb áldások az őrület képében találnak ránk.”

 

Sharon Eyal, aki nem szereti, ha koreográfusnak nevezik

Egy kis őrületért Sharon Eyalnak sem kell a szomszédba mennie: a jeruzsálemi születésű művész a kortárs táncélet egyik legkülönlegesebb alakja. A hírek szerint nem igazán kedveli a koreográfus megnevezést, éppen ezért alkotótársával és párjával, Gai Beharral közösen alapított társulata, a L-E-V (jelentése: szív) honlapján is a „táncos és alkotó” szerepel a neve mellett. Ahogy a The Talks magazinnak elmesélte: „A koreográfia mostanra csak egy dologról szól: például arról, hogy megcsinálsz egy darabot. De számomra sokkal inkább az atmoszféráról, az érzésekről – nagyon sok összetevőből áll.

sharon_eyal_gai_behar_c_asaf_einy.jpg

 Gai Behar és Sharon Eyal – Fotó © Asaf Einy

Eyal 1990-ben a Batsheva Dance Company táncosaként kezdte karrierjét, itt kezdett el koreografálni is. 2009-ben többek közt a norvég Carte Blanche-nak is készített több darabot – köztük a világhírű Killer Piget, amit 2015-ben saját társulatával hozott el a Trafóba. Az előadásról a Revizor akkor így írt: „Bódító zsongását, hipnotikus erejét éppen az adja, ahogy ez az olajozottan gördülő nagy szerkezet a finommozgásokig lebontva táncosról táncosra másképp mutatja magát: az ő, és csakis az ő személyiségükön és testükön keresztül.” Ez pedig többek közt annak a nagyon karakteres saját univerzumnak köszönhető, amit Eyal a Gaga izraeli kortárs táncstílus elsajátítását követően, illetve arra építve fejlesztett ki.

Bevallása szerint a Batsheva igazgatója, Ohad Naharin által kifejlesztett mozgásnyelv – aminek hangzása ellenére semmi köze Lady Gagához – hatalmas szabadságot adott neki ahhoz, hogy megtalálja önmagát. A Gaga lényege, hogy mivel nincs semmilyen technikai előfeltétele, tulajdonképpen bárki, bármilyen korban, bármilyen testi adottsággal űzheti. A stílust megálmodó Naharin egy komoly sérülés után fejlesztette ki a semmivel össze nem hasonlítható mozgásformát, ahol limitált lehetőségekből próbálja kihozni a maximális kifejezőerőt – egyúttal pedig a gyermeki önfeledtséget is előcsalogatja az emberből.

Sharon Eyal elárulta, hogy amikor valami újon dolgozik, szeret zenére improvizálni, miközben a táncosai filmre veszik. „Aztán megnézem a videót, és elkezdem vágni, mozgatni, csoportosítani vagy éppen ismételni a mozdulatokat” – ezekből épülnek fel végül a darab rétegei. Eyal azokban a történetekben hisz, amelyek a testből fakadnak. Táncosai szerint az általa megalkotott stílus mind lelkileg, mind fizikailag nagyon megterhelő: „De minél nehezebb a testnek, annál több érzés jön elő! A táncosaim néha nem kapnak levegőt, és néha napokig nem tudnak aludni” – mondja.

Az alábbi videón belepillanthatunk Sharon Eyal Bedroom Folk című koreográfiájának születésébe. Itt még az NDT társulatát láthatjuk próba közben, ám idén ősszel, Budapesten már a Magyar Nemzeti Balett táncosaival nézhetjük meg a produkciót:

 

William Forsyhte, aki a tárgyakat is táncra perdíti

A szokatlan megoldások William Forsythe-tól sem állnak távol. A neve sokaknak ismerősen csenghet, de a félreértések elkerülése végett: ez a William Forsythe nem a színész William Forsythe. A több mint 45 éve a szakmában dolgozó amerikai koreográfus tánctörténeti jelentőségű balettkoreográfiáival vált világhírűvé. Pályáját a Joffrey Ballet táncosaként kezdte, majd a Stuttgart Ballet és a Frankfurt Ballet koreográfusaként dolgozott. Utóbbi bezárását követően 2005-ben alapította meg a William Forsythe Companyt, amelynek 10 évig volt kreatív vezetője, emellett Párizstól New Yorkig a legkülönbözőbb társulatoknak készített koreográfiákat.

wiliam_forsythe_c_todd_rosenberg.jpg

Fotó © Todd Rosenberg

Bár munkáinak alapját legtöbbször a klasszikus balett adja, szeret a hagyományos pozíciókat és szabályokat kifordítva valami drasztikusan újat létrehozni: stílusa egyszerre posztmodern és dekonstruktivista. Az izgalmasabb eredmény érdekében adott már zoknit, csizmát és papucsot is a táncosaira, az általa megkövetelt extrém pozíciók nagy rugalmasságot igényelnek, darabjai ezért is jelentenek különösen nagy kihívást.

A határok feszegetése a kedvenc időtöltése: lenyűgöző interaktív installációival új fejezetet nyitott a táncművészet történetében. Choreographic Objects című sorozatában például óriási fehér ugrálóvárral hozta ki a felnőttekből a gyereket, léggömbökkel és ingákkal mozdította ki a látogatót a komfortzónájából, miközben a befogadó mozgása és reakciói maguk is az alkotás szerves részévé váltak. Az alábbi lenyűgöző videó felvillantja a legizgalmasabb pillanatokat:

Már-már „kortárs klasszikussá” vált, korszakalkotó darabja, A tökéletesség szédítő ereje, amelyben szólók, kettősök, hármasok és együttesek váltakoznak Schubert C-dúr szimfóniájának virtuóz utolsó tételére, október 12-én lesz majd látható a Müpában. Hogy mire számíthatunk a Magyar Nemzeti Balett Triple Dance című előadásán? Két magyarországi bemutatóra és egy különleges, három-az-egyben estére, amit vétek lenne elszalasztani.



A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr514164541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.