Az első Oscar-díjas színész, egy megrázó történet és egy felejthetetlen zenei élmény

A történelem első Oscar-díjas színészét élő zenei kísérettel láthatjuk a Müpában október 9-én. Az utolsó ember című, 1924-ben készült német némafilmhez Karol Beffa francia komponista szerzett zenét. Miért filmtörténeti jelentőségű ez az alkotás? Összegyűjtöttük a filmmel kapcsolatos érdekességeket.

murnau_az_utolso_ember.jpg

Mikor láttál utoljára némafilmet? Ugye, hogy régen? Bár sokan úgy gondolják, hogy a műfaj ma már maximum filmtörténeti kuriózumként értékelhető, a 2011-es A némafilmes (The Artist) című alkotás bebizonyította, hogy a műfaj még ma is képes hatni.

A férfi, aki egy német juhász elől happolta el az Oscart?

Emil Jannings volt az első színész, aki elnyerte az Oscar-díjat, egyben az első nem amerikai művész is, aki ebben az elismerésben részesült. A svájci származású Jannings – eredeti nevén Theodor Friedrich Emil Janenz – az 1927-es The Way of All Fleshben és az 1928-as A hontalan hősben nyújtott alakításával érdemelte ki az Oscart 1929-ben, amit akkor még gyakran több alakítás alapján ítéltek oda. A díjat a Berlini Filmmúzeumban őrzik. Susan Orlean, a Rin Tin Tin: The Life and The Legend című kötet szerzője viszont azt állítja, hogy igazából nem is Jannings volt az igazi nyertes, hanem az akkoriban hatalmas népszerűségnek örvendő filmsztár német juhászkutya, Rin Tin Tin. Írásos bizonyítékok híján igencsak megosztja az embereket ez a kérdés, de a történet szerint az Akadémia úgy érezte, nem vennék őket komolyan, ha az első Oscart egy kutyának adnák, ezért a második legtöbb szavazatot kapott színésznek ítélték oda a díjat.

emil_jannings_oscar.png

Fotó © Academy of Motion Picture Arts and Sciences

A film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

Jannings volt a főszereplője az 1924-ben készült német némafilmnek, Az utolsó embernek (Der letzte Mann) is, amely annak ellenére, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetet mesél el egy idős szállodai portásról, több szempontból is fontos mérföldkőnek számít a filmtörténetben. Nem véletlen, hogy az 1958-as brüsszeli világkiállításon a világ 12 legjobb filmje közé választották, és bekerült Steven Jay Schneider népszerű, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kötetébe is.

Intim közelség és az első kamerakocsi

A film rendezője, a világhírű Nosferatut is jegyző F. W. Murnau az ún. Kammerspielfilm műfajában alkotta meg a Der letze Mannt. A német expresszionista irányzat legtöbbször az alsó középosztály életét mutatja be intim közelségből, és általában a főhős lelkiállapotát ábrázolja mélyebben. Elnevezése a kis közönség előtt játszott Kammerspielből (kamaradarab) származik. Ennek mentén Murnau a filmben a színészi játékra és a szereplők lelki motivációit közvetítő képekre helyezte a hangsúlyt, a hatás pedig nem maradt el.

annikastrelter_derletztemann.jpg

Ehhez hozzájárult az is, hogy egyes források szerint ehhez a filmhez készítették el az első dollyt, azaz kamerakocsit. Edgar G. Ulmer, a film látványtervezője szerint az első ilyen szerkezetet az az igény hívta életre, hogy szerettek volna a főszereplő arcára fókuszálni a film első jelenetében, ahogy keresztülsétál a hotelen. Mivel nem tudták, hogyan fogjanak hozzá a megépítéséhez, az első szerkezet alapjául egy babakocsi szolgált, amelyet a forgatáskor sínen mozgattak.

Felirat nélkül is mindent értünk

Újdonságnak számított az is, hogy az addigi némafilmes gyakorlattal szemben a filmben nem használtak feliratokat, csupán az egyik kulcsjelenetben – amikor a főszereplő megtudja, hogy áthelyezik –, illetve a film végén. Ez is jól mutatja, hogy a rendező és Jannings mennyire jó munkát végeztek, hiszen alig volt szükség kiegészítő magyarázatra a cselekmény megértéséhez. Bár Murnauék mindent megtettek a tökéletes eredményért, a hatalom azért itt is beleszólt az alkotófolyamatba: a film eredeti befejezését az UFA filmgyár vezetőségének kérésére meg kellett változtatniuk (nem spoilereznénk, de igencsak másként végződik a történet az alkotók terveihez képest).

last_laugh_1924_2.jpg

A zeneszerző zongoristaként is színpadra lép

A film felújított változatához, amit október 9-én egy különleges filmkoncert keretében nézhetünk meg a Müpában, a francia zeneszerző és zongoraművész, Karol Beffa komponált új zenét. A rendkívül sokoldalú muzsikus 1973-ban született, és a film műfajával már nagyon korán közelebbről megismerkedett, hiszen több mint 15 filmben játszott gyerekszínészként, többek közt a 8 éves Mozart bőrébe is belebújt egy tévéfilmben.

karol_beffa_c_astrid_di_crollalanza.jpg

Fotó © Astrid di Crollalanza

Beffa a zenetudományban is otthon van, doktoriját Ligeti György zongoraetűdjeiről írta. Több műfajban is alkot, darabjait a Cambridge Voicestól a Lyoni Nemzeti Zenekaron át a Szentpétervári Filharmonikusokig számtalan zenekar játszotta, emellett eddig 15 játékfilmhez írt zenét. A CAFe Budapest filmkoncertjén a zeneszerző is színpadra lép zongoristaként Filip Presseisen orgonaművész és a Dubóczky Gergely vezette, kísérletező szellemű Budapest Sound Collective társaságában.

A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr9914184747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.