4 inspiráló gondolat a zongorazseni Chad Lawsontól

Chad Lawson kortárs zeneszerző-zongorista a CAFe Budapest egyik legizgalmasabb karaktere, aki hangszerével és egy iPaddel felszerelkezve az A38-on készül meghódítani a hazai közönséget. A rendkívül érzékenyen megkomponált darabjairól ismert Lawson nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy visszahozza a zongorát a Spotify-generáció mindennapjaiba. Minek köszönhetően született meg egyik legfontosabb albumának egyedi hangzása, és milyen helyszíneken szeret koncertezni?

181011_chad_lawson_001.jpg

Ha valaki, akkor Chad Lawson igazán sokoldalú művész: amellett, hogy a kisujjában van a klasszikus zene, és hihetetlen érzékkel képes újraértelmezni Chopint vagy éppen Bachot, szinte minden évben új lemezzel lepi meg a rajongókat. Legutóbbi, re:piano című albumán például tableten generált effektekkel csavart egyet egyébként is izgalmas zenei világán. Hogyan gondolkodik alkotóként, és kik hatottak rá? Utánajártunk. chad_lawson.jpg

Fotó: musicglue.com

Ne siess, várd ki a megfelelő pillanatot

Lawson elmondása szerint az egyik legnagyobb példaképe a legendás jazz-zongorista, Oscar Peterson, Keith Jarrettben pedig elsősorban a dallamérzékét és a türelmét tiszteli. A hangszerhez való viszonyát leginkább az ő szemlélete határozta meg: „Vesd el a magot, gondozd, és várd ki, amíg fa lesz belőle”. Akár szólóban, akár trióban játszik, soha nem siettet semmit, csak kivárja, hogy megtörténjenek a dolgok. keith_jarrett.jpg

Fotó: Keith Jarrett

Bízd magad a véletlenre

2013-ban rögzítette egyik legmeghatározóbb albumát. A The Space Betweennel kapcsolatban úgy fogalmaz: „Ez volt az a lemez, aminek a készítésekor úgy éreztem, végre jól érzem magam a bőrömben. Sok év után megengedtem magamnak, hogy önmagam legyek, Chad Lawson, nem más”. A zongorista szerint az album finom és levegős nyitóhangjai ideális példát szolgáltatnak arra, hogyan ne kezdj el egy albumot, de ez akkor őt egyáltalán nem érdekelte. Sőt, a lemez különleges hangzása egy véletlennek köszönhető. Egy alkalommal felkérték, hogy írjon zenét egy rövidfilmhez, a rendező pedig elment hozzá meghallgatni az ötleteit. Lawson nem tudta, hogy a zongorán rajta van a tompítófilc, és így kezdett el játszani – a rendező pedig imádta. A hangzás neki is nagyon megtetszett, mert úgy érezte, egy merőben új hangszeren játszik, és egy ültő helyében megírta az egész albumot. Szóval merj kísérletezni, és bízd rá magad a véletlenre: akár valami nagyon jó is kisülhet belőle!

Csak annyit mondj, amennyit feltétlenül szükséges

She című dalát rengetegszer felhasználták reklámfilmekhez, és előfordult, hogy a producerek megkérdezték, tud-e belőle hosszabb verziót készíteni. “Párszor megpróbáltam, de nem ment. Ez a darab 1 perc 34 másodpercben mindent elmond, amit el kell, ezen felül minden más értelmetlen lenne” – meséli.

A kevesebb néha több

Ha fellépésről van szó, kifejezetten az apró koncerthelyszíneket kedveli. Nem csoda, hiszen zenéjének rendkívüli intimitása fókuszált figyelmet igényel. „Előfordul, hogy nagyobb helyszínen kell játszanom, de ha egy olyan teremben adsz koncertet, ahol két hang között szinte hallod a többi ember lélegzetét, az valami varázslatos” – mondja. Különösen imádja, ha a zongora a közönség soraiban, középen helyezkedik el, és csupán karnyújtásnyira vannak tőle a nézők, mert ilyenkor úgy érzi, ők is az előadás részei, nem csak kívülálló megfigyelők. Úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy egy meghitt, lélegzetelállító estében lehet részünk október 11-én az A38-on.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr4814293779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.