HAT ZSENIÁLIS PROGRAM A BÁBMŰVÉSZET KEDVELŐINEK

Ki mondja, hogy bábelőadások kizárólag gyerekeknek készülnek? A bábszínházról néhány évtizede még leginkább a vásári komédiák juthattak eszünkbe, és makacsul tartotta magát az a nézet is, hogy ezek az előadások nem szólítják meg a felnőtt közönséget. Az utóbbi években azonban igencsak átalakultak a színházi formákkal kapcsolatos fogalmaink, és ma már – hála a pezsgő bábos szcéna fáradhatatlan és határtalan kreativitással megáldott képviselőinek – izgalmas, a hagyományos színházi kereteket szétfeszítő és kísérletező előadásokat is szép számmal láthatunk nemcsak külföldön, de itthon is. Bátran mondhatjuk, hogy ötletekben és újító gondolatokban nincsen hiány, vessük hát bele magunkat az ember nagyságú „játszótársak”, karikatúraszerű maszkok és távoli tájakat idéző, izgő-mozgó fények világába, és lássuk, milyen szédületes bábos programokat kínál a 2019-es CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál!
191009_es_echo_005_c_eder_vera.jpg

Fotó: "...és Echo", Vizin Viktória © Éder Vera

Nárcisz …és Echo …és Adél

Az önmaga tükörképével végzetes szerelembe eső Nárcisz és a visszhang csapdájában vergődő Echo több ezer éves mítoszát már Ovidius is megénekelte, de a Zombola Péter–Vizin Viktória–Gergye Krisztián-alkotótrió feldolgozása a megszokottól eltérő, friss színekkel gazdagítja a jól ismert sztorit. A zenét, báb- és mozgásművészetet lebilincselően ötvöző előadásban egy, a szerepei között elvesző operaénekesnő elméjébe pillanthatunk be, aki olykor Nárcisz, máskor Echo személyiségét magára öltve keresi a kiutat a magányból. Ugyan a fülbemászóan dallamos bábopera látványvilága erősen minimalistának mondható, a produkció szimbólumrendszere rendkívül összetett: megjelenik benne az a bizonyos, Nárcisz vesztét okozó tükör és a főszereplő Hoffer Károly által tervezett, életnagyságú mása, Adél is, aki az érzékeny mozgatásnak köszönhetően az előadás teljes értékű, (szinte) élő szereplőjévé válik. Az elképesztően izgalmas vállalkozás október 9-én látható a Várkert Bazárban.

Őrült maszkok és az érzékek provokációja

A fizikai színház egyik úttörőjeként számon tartott, berlini székhelyű nemzetközi kollektíva, a FAMILIE FLÖZ nem először jár Budapesten: 2016-ban Infinita című előadásukkal már megnyerték maguknak a CAFe Budapest közönségét, majd tavaly ismét a Müpában nyűgöztek le mindenkit, idén pedig Dr. Nest című új produkciójukkal térnek vissza. Természetesen hozzák a társulat védjegyévé vált, emberi fejet mintázó, karikatúraszerű maszkjaikat, és sajátos, fanyar humorukat sem hagyják otthon. Külön öröm, hogy történeteik megértését nem gátolja nyelvi akadály, hiszen a testbeszédet a mozgásművészet szintjére emelő, nemritkán akrobatikus elemeket is bravúrosan beolvasztó előadásaikban nincs is szükség szavakra; karaktereik aprólékos kidolgozottságának és egyedi gesztusrendszerének köszönhetően könnyedén megértjük őket. Különleges hangulatú produkcióik jellegzetessége, hogy – mivel a színészek arcát nem látjuk, a maszkok pedig nem mozognak – egy csapásra begyújtják képzeletünk rakétáit, és igazán aktív nézőkké válhatunk. Október 4-én és 5-én sem lesz ez másként: egy elmegyógyintézet abszurd világába csöppenve nevethetünk, ámulhatunk és élhetjük át a FLÖZ-élményt!

Fényből festett japán varázslat

A 17. és 19. század között virágzó tradicionális japán művészeti stílus, az ukijo-e mesterei a tünékeny szépséget örökítették meg finom metszeteiken, a Ledpuppets társulatát pedig éppen ez a légies könnyedség és a Távol-Kelet egzotikus művészete ihlette meg: formabontó előadásukkal a libbenő kimonók és a lampionok hazájába invitálnak minket. A csapat a hagyományos bábjátékból kiindulva keres mindig új és még újabb megoldásokat: szokatlan vizuális hatásokra épülő színházukban 2014 óta kísérleteznek saját készítésű, világító bábokkal, amelyekkel az elmúlt években több hazai és nemzetközi fesztiválon arattak elsöprő sikert. Magával ragadó produkcióiknak kiemelkedően fontos része a csak rájuk jellemző, elbűvölő zenei világ is. Varázslatra éhezők, figyelem! A CAFe Budapesten látható Ukiyóban egy messzi-messzi kultúra fényei állnak össze egy történet képeivé, amit 0-tól 99 éves korig mindenkinek jó szívvel ajánlunk!

191020_ledpuppets_ukiyo.jpg

Fotó: Ledpuppets: Ukiyo

Egy magyar királykisasszony világ körüli kalandjai

Mese is, játék is, költői is, szórakoztató is – mi az? A holdbeli csónakos az ősbemutató óta eltelt negyven évben mit sem veszített népszerűségéből, sőt: Weöres Sándor többféle műfaji meghatározással illetett mesejátéka újabb és újabb generációkat ejt rabul izgalmas történetével és szereplőinek sokféleségével, akik között ismerős magyar szuperhősöket – Paprika Jancsi, Vitéz László, Bolond Istók – ugyanúgy találunk, mint messzi-messzi, titokzatos birodalmak szülötteit. Ami még jobb, hogy ezekkel a figurákkal téren és időn átívelő kalandokra indulhatunk, amelyek során nemcsak a jóleső izgalomnak engedhetjük át magunkat, de sokat tanulhatunk az égi és a földi szerelem természetéről is. Amikor pedig már azt hisszük, tudjuk, kinek kell drukkolnunk, és mi lesz a mese vége, a történet csavarodik még egy varázslatosat. Bizony, ebben a vásári bábhagyományt a klasszikus népmesékkel ötvöző, felnőtté válásról szóló játékban nem maradt hely az unalomnak, a tanulság viszont – ígérjük – ezúttal sem marad el, a Budapest Bábszínház művészeinek köszönhetően: október 9-én!

191008-09_holdbeli_csonakos_c_hoffer_karoly.jpg

„Táncos a sötétben”

Most képzeljük el, hogy egyszer csak elsötétül a világ, és nem látunk semmit. Ugye, milyen rémisztő? Duda Paiva táncművész-koreográfus gyermekkorában átélte ezt a borzasztó megrázkódtatást, és bár szerencsére a betegség átmenetinek bizonyult, látásának elvesztése maradandó élményként kísérte felnőttkoráig. Olyannyira, hogy Blind című előadásában ennek a meghatározó traumának állít rendhagyó emléket „partnereivel”, akik paradox módon – hajlékony szivacsbábokról beszélünk – nagyon is eleven társai ebben a terápiás hatású múltidézésben. A mozgásművészetet a bábszínházzal elegyítő produkcióban a gyermekkori élmény a sebezhetőség metaforájává válik, a közös tánccal pedig Paiva a szemünk előtt rúgja-simítja-ugrálja ki magából a fájdalmat. És ahogyan az élet maga, úgy ez az olykor légies, más pillanatokban groteszk előadás is rejteget humoros fordulatokat. Ha kíváncsivá tettünk benneteket, lépjetek be velünk a brazil–holland művész szokatlan színházi univerzumába!

Freddel az előítéletek ellen

A Hijinx egy példaértékű színházi társulás Walesből, akik produkcióikkal, közösségi projektjeikkel és érzékenyítő tréningjeikkel számos elismerést zsebeltek be. Fogyatékossággal élő, tanulási nehézségekkel küzdő és autista művészekkel dolgoznak, de ahogy ők mondják, nem a hiányosságaik ellenére, hanem éppen meglévő képességeik miatt. Tántoríthatatlanul hisznek benne, hogy könnyebben megérthetjük egymást és a minket körülvevő világot, ha más szemszögből is megvizsgáljuk azt. Hozzánk a Meet Fred című, zajos sikereket arató előadásukkal érkeznek, amelynek középpontjában egy, az előítéletekkel nap mint nap küzdelmet folytató rongybáb áll. Fred semmi másra nem vágyik, csak hogy egy hétköznapi fickó lehessen, munkát, barátnőt, valódi életet szeretne. Ám hogy ezeket elérje, komoly veszéllyel kell szembenéznie: elveszítheti a bábok életjáradékát. S hogy mi történik ezután? Nos, azt nem árulhatjuk el, viszont megsúgjuk, hogy a Hijinx szokatlan színházában kiemelt szerep jut a kirobbanó humornak, a szívfacsaró őszinteségnek és a jó értelemben vett szemtelenségnek is. Ugye találkozunk október 11-én?

A bejegyzés trackback címe:

https://cafebudapestfest.blog.hu/api/trackback/id/tr3815124386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ClownPepito 2019.09.24. 13:36:29

Tökéletesen nyomon követhető a bábszínházak felnőttek felé történő elmozdulása. Nem volt ez soha forradalmi ötlet, csupán élesen különváltan kezelték a gyermekeknek szóló előadásoktól. A 18. században az angol Judy és Punch, vagy a 19. századi francia Grand Guignol (báb)színház nyíltan a felnőtt szórakoztatásra épített.
Nincs is ezzel bajom, csak ebben a fenenagy liberális katyvaszban elmossák a határokat. Mi értek ez alatt? Az elvileg felnőtteknek készült produkciókat gyermekeknek is eladják. Nem, nem feltétlenül az ostoba szülő a hibás, aki nem néz utána, minek is teszi ki gyermekét, hanem maguk a bábszínházak, akik hiszik: "önmegvalósítanak", s nem érdekli őket, kik ülnek a nézőtéren. Sajnálatos módon ez a terület teljes mértékben szabályozatlan és főként ellenőrizetlen. Több, mint húsz éve folytatok szélmalomharcot, s igyekszem erre az alapvető problémára felhívni a figyelmet. Az óvodás és kisiskolás korú gyermekeket, NE vigyék felnőtt előadásokra, de a gyermekeknek hirdetett produkciók esetében is óvatosságra intek. De hiába. Győz az ostobaság.

CAFe · www.cafebudapestfest.hu 2019.09.24. 16:32:44

@ClownPepito: Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy mindenki megtalálja a neki való programot a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál kínálatában, és mivel azt szeretnénk, ha előadásainkon a közönség fiatalabb és idősebb tagjainak is felhőtlen kikapcsolódásban legyen része, és senkit ne érjen csalódás, ezért mindig jelezni szoktuk, ha a produkciók megtekintése korhatárhoz kötött; bábszínházi műsoraink esetében sincs ez másként.